Orvosnál jártam tegnap délelőtt. A széles körben ismert, jó hírű doktor, aki több évtizede elkötelezett FTC-drukker, azzal fogadott: „Ellopták tőlem a Fradit. Már akkor kezdték, amikor a stadion nevét Albert Flóriéról egy biztosító-társaságéra változtatták. S azzal tették be a kaput, hogy a Felcsút immár győzni jár az Üllői útra. Őrület…”
Márpedig a felcsúti brigád, amely az NB I vármegyei nívójának egyik – ha nem a legfőbb – letéteményese, tényleg megint nyert a ferencvárosi pályán (2-1). Nem éppen a messze földön híresnek egyáltalán nem mondható akadémiai működés dicsőségére, hiszen a Vál-völgyi falusi csapat kezdő tizenegyében nyolc légiós – a lengyel Wojciech Golla, a cseh Patrizio Stronati és Jakub Plšek, az angol Brandon Ormonde-Ottewill, a román Marius Corbu, a svéd Jonathan Levi, a gambiai Lamin Colley és a holland Slagveer – sorakozott, majd pályára lépett a svájci Quentin Maceiras és az ukrán Artyom Favorov is. Gruber Zsombor hazai növendék az utolsó három percre szállt be, hogy javítsa az ismeretlen külföldiek és a tanintézet nebulóinak nem kifejezetten hízelgő arányát.
Az idegenek a Ferencvárost is megszállták, ott volt a zöld-fehér kezdőben az amerikai Henry Wingo, a francia Ibrahim Cissé, a marokkói Samy Mmaee, a holland Mats Knoester, az ecuadori Cristian Ramirez, a tunéziai Mohamed Ali Ben Romdan, a ghánai Owusu Kwabena, majd csereként vett részt a teljes leszereplésben a lett Cebrail Makreckis, a norvég Kristoffer Zachariassen, az izraeli Mohammed Abu Fani, valamint a mali Adama Traoré.
Összesen huszonegy külföldi – a hazai hatalmi refrén szerint: migráns – nyomult a magyar gyepen, nem éppen nyerő szám. Hogy az akkumulátorgyártást és a műfutballt kivéve minden más területen elátkozott gazdasági bevándorlók a labdarúgásban milyen nívót képviselnek, azt híven bizonyította a feröeri futballisták ferencvárosi fesztiválja, a Klaksvíkar Ítrottersfelag 3-0-s gálaműsora a Bajnokok Ligája előszezoni selejtezőjében. (A felcsúti „nevelde” pedig két éve a rigai labdarúgó-iskolától kapott összesen 5-0-s, keserves oktatást.)
A minőségről sokat elárul az is, hogy Samy Mmaee testvére, a nemrégiben még szintén az FTC-hez tartozó Ryan az angol második ligás Stoke Cityhez tudott elszegődni, bár ez még mindig jobban mutat annál, hogy az angol harmadosztályú Barnsleyban villogó Callum Styles magyar válogatott lehet. (Igaz, a címeres mezes csapat Wolverhamptonban így is 4-0-ra győzött első osztályú angolok ellen.)
Hornyák Zsolt felcsúti edző azt mondta a modern időkben katlannak, pláne fellegvárnak nem tartható ferencvárosi stadionban elért győzelem után: „Kényelmesebb tízezer néző előtt játszani, mint az üres stadionokban.”
Azt a tréner természetszerűleg nem tette hozzá, hogy üres stadionok részben épp a felcsúti jelenség – részben pedig a szabad szemmel láthatatlan színvonal – miatt vannak. A községi kompánia átlag nézőszáma állítólag 1649, s még ezt is hiszi a piszi. A labdarúgásban 1649 néző számára már hetven esztendeje sem volt érdemes mérkőzést rendezni, nemhogy a XXI. század harmadik évtizedében. Hömpölygő állami léáradatban pedig végképp abszurd az egész.
Akadt elemző, aki úgy vélte, a feröeri blamázs óta sokat sikerült javítani az FTC játékán. Az analízis készítőjét alighanem megtévesztette a kontinens hátsó udvarának, a Konferencia-liga kvalifikációs szakaszának mezőnye – a többi közt – a Shamrock Roversszel és a Hamrun Spartansszal. De hát mindennek be lehet dőlni, a hurráoptimista megállapítás valóságtartalma azonban mindössze annyi, amennyi Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő hazánkra vonatkoztatott összegzéséé: „Az infláció kapott egy gyomrost, és térdre rogyott.”
E mondat az ostobaság és/vagy a szolgalelkűség csimborasszója.
A groteszkek groteszkje meg az, hogy a felcsúti együttes vezeti a labdarúgó NB I táblázatát. A Szentkirályiakban és Szentkirályiakkal tobzódó uralkodó osztály számára beérett a gyümölcs.
Immár a futballban is eljött a Felcsút országa.
