Deutsch Tamás találékony politikus, nem véletlenül örvend Európa-szerte komoly tekintélynek. A Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában azt mondta, miközben Magyarország és Lengyelország, továbbá három tagállam egyetlen eurócentet sem kapott az uniós helyreállítási alap forrásaiból, felmerül a kérdés, a tagállamok finanszírozását szolgáló pénzeket Brüsszel nem Ukrajnának adta-e? Most az mellékes, hogy az említett három tagállam, köztük Németország még csak nem is kérvényezték a kifizetést, ezt uniós parlamenti képviselőnknek nem kell tudnia. Fejtegetése alapján tehát azért nem kaptunk mindeddig pénzt az uniós helyreállítási alapból, mert Brüsszel azt önhatalmúlag és fondorlatos módon Kijevnek folyósította. Hogy Ukrajna agresszió áldozata, és az EU szolidáris próbál lenni vele, ez szintén sokadlagos.
Nem kis találékonyságra van szükség ahhoz, hogy valaki ilyen összefüggésekre mutasson rá. Aki csak a hírekből értesül, úgy tudja, azoknak az országoknak, amelyek az uniós helyreállítási alap támogatásaiból kívánnak részesülni, bizonyos feltételeket teljesíteniük kell. A magyar kormány erre mindez idáig nem volt képes, pedig jól tudja, melyek az EU velünk kapcsolatos legnagyobb kifogásai. Pénz azonban még mindig nincs, pedig úgy egy éve azt hallhatjuk az illetékesektől, hogy szinte már mindenben megállapodtunk az Európai Bizottsággal.
Most Deutsch Tamásnak köszönhetően már azt is megtudtuk, mi a baj: a brüsszeli bürokraták elvették tőlünk, ami a miénk. Így már minden világos. Igaz, bizonyos kérdések mégis felmerülnek bennünk. Miért csak Magyarország és Lengyelország pénzét különítették el az ukránoknak, tehát azon államokét, amelyek még mindig nem teljesítették a kifizetés feltételeit? Elvégre Spanyolország már három részletet kapott a helyreállítási alapból. Miért mondja a Brüsszellel tárgyaló Navracsics Tibor oly sokszor, hogy minden az ütemterv szerint halad? Akkor mégsem?
Egyvalamit azért sejtünk: ha már megkaptuk volna a pénzt, akkor az kiknek a zsebében landolt volna.