Bár a regnáló államfő nyerte meg a sorsdöntőnek kikiáltott májusi választásokat, a változás szele mégis elérte Törökországot: Recep Tayyip Erdogan szinte teljesen új kormánnyal vágott neki legújabb elnöki ciklusának, az egészségügyi és a kulturális miniszteren kívül mindenkit lecserélt kabinetjében.
A legnagyobb figyelmet az kapta, hogy a pénzügyi tárca vezetését egy nemzetközileg elismert szaktekintélyre, a posztot korábban (2007 és 2015 között) betöltő Mehmet Simsekre bízta. A Merrill Lynch stratégájaként befutott politikus kinevezése arra utal, hogy az eddig unortodox gazdaságpolitikát erőltető Erdogan éles váltást készít elő. Ezt a nézetet erősítette meg az is, hogy az államfő múlt pénteken menesztette a kormánypárti publicistából jegybankelnökké avanzsált Sahap Kavcioglut, és az amerikai bankrendszerben figyelemre méltó karriert bejárt 41 éves Hafize Gaye Erkant nevezte ki helyére, aki a török központi bank első női vezetője lett.
Az irányváltás már régóta esedékes lenne, hiszen a török líra évek óta mélyrepülésben van, Törökország pedig mérséklődő, de továbbra is magas inflációval, illetve fogyatkozó devizatartalékokkal néz szembe. Bár beiktatásakor Simsek arról beszélt, hogy a török gazdaság visszatért a “racionalitás talajára”, a tekintélyes szakemberek kinevezése önmagában nem elég a befektetői bizalom visszaszerzéséhez. Ahhoz időre és fájdalmas kiigazításra szükség, sőt, nem kizárt, hogy Ankarának alapvető jogállamisági reformokat is végre kell hajtania.
A török gazdaságpolitika ugyanis az utóbbi években Erdogan szeszélyeinek volt kitéve. Az elnök 2018 óta négy-négy alkalommal hajtott végre személycserét a jegybank, illetve a pénzügyminisztérium élén, miközben makacsul ragaszkodott ahhoz a nézethez, hogy a magas kamatlábak magas inflációhoz vezetnek, holott a közgazdaságtan alapvetései szerint ennek pont az ellenkezője igaz. Az alacsonyan tartott alapkamat miatt azonban egyfajta sokkterápiára lesz szükség a gazdaság stabilizálásához. Az új jegybankelnök agresszív kamatemeléssel szoríthatná le az inflációt, ez azonban növeli a hitelfelvétel költségeit és ezáltal lelassíthatja a gazdasági növekedést, ami átmenetileg súlyosbíthatja a megélhetési válságot. Egyelőre nyitott kérdés, hogy Erkannak van-e mozgástere végrehajtani a befektetők által elvárt intézkedéseket, különösen, hogy Erdogan kedden elárulta, nem változtak a kamatokkal kapcsolatos nézetei.
A konszolidációt könnyen keresztülhúzhatják a török elnök rövidtávú politikai érdekei is. Jövőre lesznek a helyhatósági választások, amelyen a kormányzó iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) visszahódíthatná Isztambult és Ankarát a májusi vereség miatt demoralizált és belharcokba süllyedő ellenzékétől.
Erdogannak továbbá az is elveheti a kedvét a gazdaságpolitikai fordulat véghezvitelétől, hogy az neki is fájdalmas lehet. A Reutersnek nyilatkozó elemzők szerint ugyanis a befektetők megnyugtatásához a török jogállamiság helyreállítására is törekedni kell. Mehmet Gün, az igazságügyi reformokért kampányoló Jobb Ítélekézésért Egyesület vezetője szerint korlátozni kell az elnöki jogköröket, hogy biztosítsák, a mindenkori pénzügyminiszter képes legyen megfelelő döntéseket hozni. Az ügyvéd szerint a nők elleni erőszak visszaszorítását célzó Isztambuli egyezményből történt 2021-es kilépésnek rossz üzenete volt, az sugallta “a nemzetközi piacoknak, hogy bármely nemzetközi megállapodás önkényesen érvényteleníthető elnöki rendelettel”.
Ugyancsak ront Törökország megítélésén, hogy Erdogan furkósbotként használja az igazságszolgáltatást kritikusai elnémítására, a török hatóságok pedig nem hajlandóak végrehajtani a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egyes ítéleteit. Ankara például nem engedte szabadon a 2013-as Gezi parki tüntetésekkel összefüggő kirakatperben megvádolt Osman Kavala üzletembert, akit az EJEB szerint törvénytelenül tartanak fogva, immár hatodik éve.
