Azt már rég tudjuk, már csak Koncz Zsuzsától is, hogy a szó veszélyes fegyver. De ez semmi ahhoz képest, hogy mennyire szeszélyes. Váratlan meglepetésekkel szolgálhat, jelentése tetszés szerint változtatható. A szó elrabolható, kisajátítható, sőt átoperálható, akár a genderlobbi martalékául esett óvodások.
Átoperáláson esett túl legutóbb a „progresszió” szó is. Idegen szavaknál, szegényeknél, könnyebb a műtét. Kiherélhetők akkor is, ha ravaszul nemzeti ruhába öltöztek. Mint (elég kellemetlenül) nálunk, ahol a progresszió zászlóvivői a reformkortól a Nyugatig a legnagyobbjaink között voltak. Csak kapkodjuk a fejünket, hogyan lett a pozitív tartalmú progresszió szóból egyszercsak szitokszó.
Szegény Fricz Tamás rendszerideológus (neki sem könnyű) 2019-ben még óvott ettől: „a progresszió, a haladás, a fejlődés szavakat egyszerűen nem engedhetjük át a baloldali-liberális tábornak, mert ezeknek a szavaknak a mindennapok szintjén rögzült értelme van”. Ez persze a gyenge kezdők szövege. Emelt szinten politizálók miért zavartatnák magukat a szavak értelmével? Szívós szavalókórus és médiahálózat segítségével nagyon is lehet azon változtatni.
Pedig már azt hittem, szeszélyes változtatások kizárva, végre a nyugalom ideje köszönt ránk. Legfeljebb az évforduló okán mindenhová betolakodó Petőfi (neki nem szóltak még, hogy a haladás a nemzetek megrontója) beszél hülyeségeket jognak asztaláról, szellem napvilágáról, ilyesmi. Az legalább megnyugtató, hogy megint veszélyhelyzet van, egy napot sem hagyunk ki. A veszélyhelyzet is szeszélyes szó, nálunk éppen azt sugallja, hogy nyugi van. A kormány vigyáz ránk,
Legalábbis november 25-ig. Katalin napja még veszélyhelyzet, 26-án Virág, Atanáz és Berengár napja már nem. Egyelőre. Bár Berengár esetében szükségesnek tartanám a fokozott kormányzati óvatosságot. Ez az alak lemondatta Kövér Károly frank királyt – micsoda pimaszság egy uralkodót lekövérezni!-, és maga lett római császár. Még jó, hogy a kalandozó magyarok azért rá-rárontottak egy kicsit. Csak, hogy a tekintélytiszteletet helyreállítsák. Ez a szittya harcmodor lényege, meg talán a könnygáz.
A veszélyhelyzet idilljébe zavart bele a szeszélyes szavak újabb példánya. A Népszava megírta, hogy egy versből az egyik tankönyv kicserélte a meleg szót „magyar”-ra. Szerintem a két fogalom felcserélhetőségének eszméje súrolja a nemzetgyalázás határát (épp az ilyesmit kellene feljelentenünk, nem?), de kiderült, hogy a kiadó egy jobboldali folyóiratból vette át óvatlanul a szöveghamisítást, akik büszkén vállalták: „Vallási meggyőződésünk miatt nem támogatjuk az alapvető emberi humánumot eltaposó woke ideológiát és propagandát.” Eltöprengtem, milyen lehet a nem emberi humánum, de már csak azért sem mernék kötekedni, mert az átírást egyébként elítélő Demeter Szilárd a meghamisított költőt is szükségesnek tartotta lebunkózni „valóságidegen aktivizmusa” miatt. Gondolom, az aktivizmusa a felesleges versírásban mutatkozott meg.
Ez az ügy rendeződik: a folyóirat leszedi a hamis szöveget, de az eredetit nem közli, (anyátokat -aki nő- fogtok itt melegezni!), a kiadó elnézést kér és javít. Nem lesz ilyen könnyű a helyzet a progresszióval. Persze, felfigyelhettünk volna előbb is. Magyar Bálinték Polip-könyvei már évekkel ezelőtt rámutattak a nyelvi hadviselés módszereire. Orbán 2019-ben egy ausztriai interjúban maga tűzte ki a célt: „Ha az ember nem nyeri meg a saját nyelvért vívott harcot, akkor nem nyer a tartalmukról szóló bírkózásban sem.” Bírkózni pedig, mint tudjuk, muszáj. Bírni mindent, a nyelvet is, pláne.
Az ideológusok, Békés Márton, G. Fodor már évek óta lőnek a „progresszió” fogalmára, mondván, nincs igazi korszakváltás, ha a késő-kádárkori reformerekhez hasonlóan hiszünk a haladásban. Az elemzésekkel persze nincs problémám, azokkal lehet vitatkozni. De azóta eljutottunk a 2022-es Kövérig, aki röviden sátánistának nevezte a világ progresszívjeit. Vagy Bayerig, aki szerint a „progresszív” nem más, mint „idióta, önsorsrontó, ön- és fajfenntartásra képtelen, súlyosan beteg pszichéjű” lény.
De ami igazán számít, az Orbán 2022-es és 2023-as beszéde a szélsőjobb konferencián. A tavalyi szerint Magyarország a laboratórium, amelyben kikísérletezték „a progresszív dominancia ellenszerét”. Aztán ez a labor-dolog valahogy beakadhatott, és idénre kiderült, hogy a „progresszív-liberális laboratóriumokban” tenyésztették ki a progresszió nemzetgyilkos vírusait. (Talán Szijjártó megint vásárolhatna egy kis kínai vakcinát?) Világ laboratóriumai, küzdjetek meg egymással! Aki rossz volt kémiából, annak legyen elég annyi, hogy a magyar labor a jó labor.
Kár kérdezni, mi bajuk a progresszióval. Ami a felvilágosodással, mindennel és mindenkivel, aki szerint nem ez a lehető világok legjobbika. Nem tart örökké, meg is fogjuk, meg is tudjuk haladni. Mert nemcsak a rosszabb énünkre lehet apellálni, mint ez a kormány előszeretettel teszi, hanem a jobbra is. Amelyik emlékszik rá, hogy „haza és haladás” nemcsak a reformkori jelszóban kapcsolódik össze.
A két szó, így együtt, tényleg veszélyes fegyver lehet. A kezünkben.