Az állam feladata lenne a lakhatási szegénység felszámolása, ám kormányzati intézkedések és források híján civil szervezetek, önkéntesek és néhány önkormányzat – többségében uniós támogatással – próbálnak segíteni a legszegényebb családoknak. Egyebek mellett erre mutatott rá friss jelentésében a Habitat for Humanity Magyarország.
A tanulmány szerint
több millióan élnek ma Magyarországon lakhatási szegénységben,
de nagyon kevés célzott támogatást nyújt az állam a probléma kezelésére. A legtöbb intézkedés az eleve jobb módú középosztályt segíti. Ehelyett jól működő, elegendő pénzzel rendelkező szociális ellátórendszerre és az ebbe bekapcsolódó, lakhatással foglalkozó civil szervezetek közös munkájára lenne szükség. A magyar lakóépület-állomány európai szinten is nagyon rossz állapotban van, és az alacsony jövedelmű háztartások lakáskörülményei lesújtóak – írták az elemzés készítői.
Több százezer háztartásban nincs víz, fürdőszoba.
A lakások csaknem ötöde nincs rácsatlakozva a vezetékes gáz- vagy távhőszolgáltatásra, és csak fával, szénnel, brikettel lehet megoldani a fűtést.
A legtöbb lakóépület műszaki állagának javításához olyan jelentős felújítási munkálatokra lenne szükség, amelyekre a benne élőknek nincs anyagi lehetőségük,
sok otthon életveszélyes, a tetők, falak vagy kémények beomlásától, az elektromos hálózat meghibásodásától kell tartani.
A magyar népesség – beleértve a gyerekeket is - 20 százaléka lakik olyan lakásban, ahol a tető beázik, nyirkosak, penészesek a falak, nyílászárók – állapították meg a tanulmányban.
Azoknak, akiknek nincs saját lakásuk, vagy nem tudják megfizetni a piaci albérleteket, esetleg a rossz minőségű ingatlanjuk javítását, az önkormányzati bérlakások jelenthetnék a méltó lakhatáshoz való hozzáférés egyik módját. Ám jelenleg az önkormányzati bérlakások száma
100 ezer körül van, ami a teljes lakásállomány mindössze 2,5 százaléka.
Ezekre többszörös a túljelentkezés, a bekerülés esélye pedig a legtöbb rászoruló számára csekély.
A legsúlyosabb helyzetben azok a családok vannak, amelyeknél a hátrányok halmozottak;
kis létszámú, szegregált településen élnek, nincs rendszeres jövedelemmel rendelkező aktív korú felnőtt családtag, a bevételi forrás pedig szinte kizárólag valamilyen szociális támogatás.
– A civil szervezetek anyagi lehetősége véges, így gyakran vannak döntéskényszerben, a sok rászoruló közül kinek segítsenek egy-egy településen – hívták fel a figyelmet. Példaként írták, hogy az egyik 1200 fős baranyai faluban 100 százalékban beás cigány nemzetiségűek élnek. A közösségben nagy gondot okoz a munkanélküliség, a súlyosan leromlott lakáskörülmények. Csak egy helyi család támogatására volt lehetőség, a közösség együtt döntött arról, kinek van erre a leginkább szüksége. A választás egy olyan 6 tagú családra esett, amely egy kétszoba-konyhás, fürdőszoba nélküli, életveszélyes vályogházban élt, a ház egyik falán jókora repedés volt, bármelyik pillanatban összedőlhetett az épület. A civil szervezet munkatársai aládúcolták az érintett falrészt, de ez a megoldás csak átmeneti volt, a ház végül használhatatlan lett. Erre a civilek felhúztak egy új kis épületet is az udvarban, oda már a vizet is bekötötték. A család végül ide költözhetett.
Hasonló „beavatkozás” volt egy Zala megyei településen, ahol egy hétgyerekes családot támogattak a teljes elektromos hálózat cseréjével. A falak ugyanis vizesedtek, így életveszélyes volt a korszerűtlen villanyvezetékekkel a ház. A család összjövedelme mindössze 100 ezer forint volt, ebből 80 ezer volt a családi pótlék. Máshol egy közfoglalkoztatásban dolgozó anya két kiskorú gyermekével az egyáltalán nem zárható, teljesen elvetemedett bejárati ajtó cseréjét kérte.
A kutatás készítői rámutattak:
szakmai kérdés, hogy mennyire tesznek jót a szervezetek azzal, ha befektetnek egy olyan ingatlanba, amely nem biztosítja a méltó lakhatás alapfeltételeit.
Visszatérő téma, hogy nem járulnak-e hozzá a szegregációs folyamatok erősödéséhez azzal, hogy egy bontandó ingatlant állagán próbálnak javítani.
A lakhatási válsághelyzetre sokszor azonnali megoldás kell az életveszély elhárítása miatt, ám ez nem számolja fel a leromlott lakáskörülményekkel és a szegregált élethelyzettel járó hosszú távú kockázatokat.
