Nemhogy közös fellépés nem lesz március 15-én, az ellenzéki pártok még attól is óvakodnak, hogy az összehangoltság látszatát keltsék.
Az MSZP és a Jobbik-Konzervatívok a nemzeti ünnep délelőttjén nagyjából egy időben tart megemlékezést, előbbi a Pesterzsébeten, utóbbi a Batthyány-örökmécsesnél. Ez még csak hagyján, nagy jelentősége nincs. Annak viszont már van, hogy a Demokratikus Koalíció (tudják, a legerősebb ellenzéki párt) pontosan ugyanakkor, délután három órakor kezdi gyűlését az Egyetem téren, amikor a civil Szabadságmenet elindul a Hősök teréről. Azok, akik részt vesznek az egyiken, értelemszerűen nem vehetnek részt a másikon.
Az Andrássy úton végigvonuló Szabadságmenet a legnagyobb szabású rendezvénynek ígérkezik. A DK ezzel szemben megmutathatja – Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára is színpadra lép –, hogy képes több ezer embert mozgósítani (nagyobb tömeg befogadására a helyszín nem alkalmas). Véletlenül se szeretnénk találgatásokba bocsátkozni arról, hogy valamelyik társaság szándékosan tett-e keresztbe a másiknak, vagy csupán az egyeztetés teljes hiányából fakadó nemtörődömségről van szó. Egyik sem túl jó opció.
Karácsony Gergely párbeszédes főpolgármester a Szabadságmenet végén, öt órakor mond beszédet. A DK-sok a saját rendezvényükről elvileg akár át is érhetnének oda, de nagy kérdés, valóban átmennek-e. Ha lenne ilyen szándék, akkor a DK sejthetően nem most jelentette volna be, hogy Szabó Zsolt dunaújvárosi alpolgármester, a Párbeszéd elnökségi tagja átlép a Demokratikus Koalícióba.
Vannak még olyan ellenzéki pártok, amelyek nem szerveznek központi megemlékezést: az LMP és a Momentum. Donáth Anna momentumos EP-képviselő úgy látta jónak, ha egy külső kerületben, a Nagytétényi Forradalmi Pikniken szólal fel.
Orbán Viktor és a Fidesz tehát hiába engedte át a terepet – a miniszterelnök Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülőházánál szónokol majd –, az ellenzék, fogalmazzunk megengedően, nem követett el mindent, hogy szimbolikus térnyeréssel a főváros utcáin demonstrálja az erejét. Elképzelhető, hogy a pártokat praktikus megfontolások vezették, felmérték, hogy pillanatnyilag hiányzik az az erő, amit demonstrálniuk lehetne.
Március 15-e a szabadság – kicsit hazabeszélve: azon belül hangsúlyozottan a sajtószabadság –, a jogegyenlőség, a polgári demokrácia, a szó valódi és nemes értelmében vett szabadságharc ünnepe. Lenne mit üzenni a fideszes kormány számára, amely szembemegy mindennel, amiért 1848-49-ben a magyarok harcoltak.
A Megáll az idő klasszikussá vált jelenetében Őze Lajos kevertet iszik egy füstös kocsmában. Azért ezt még nem tudták elrontani – mondja. Valahogy így vagyunk március 15-ével is. A Kádár-korszakban nem engedélyezték, vagy éppen megtorolták az állampárttól független megemlékezéseket. A rendszerváltás után aztán eljött az idő, amikor a Fidesz pártjelvénnyé próbálta silányítani a kokárdát. Máskor kicsinyes politikai játszmák árnyékolják be az egyik legszebb magyar ünnepet.
Március 15-ét azonban nem tudják elrontani.