Úgy hozta életem és munkám, hogy három különböző színházi-drámai élményben volt részem mostanában.
A budaörsi színház megérdemelt nagy sikerrel, átélt hitelességgel játssza az autista fiúról szóló angol drámát: a főhős először a szomszéd kutyáját elpusztító gyilkos nyomába ered, majd a darab végén - különböző bonyodalmak után - kiemelt matematika érettségit tesz, és erre a sikerre alapozza szinte végtelenig ívelő boldog jövőjét. Tudjuk, játék - Cristopher küzdelme önmagáért mégis felébreszti bennünk: hátha, mégis.
Azután egy józsefvárosi művelődési ház színházzá alakított terében egy egykor volt állami gondozottakból szervezett csoport az Art-ravaló projekt keretében adott számot három előadásban kilenc hónapos tevékenységéről. Egy klasszikus Grimm-mesét meg egy szamuráj-történetet ültettek át nagy kreativitással mai underground-történetté, nyilván saját, igen nehéz gyerekkorukból szőttek új Jancsi és Juliska-történetet. A tönkrement családból kisöccsével a bizonytalanba (vagy még inkább a biztos szexuális kiszolgáltatottságba) menekülő kamaszlány sorsa valóban mesébe illően vesz fordulatot: a segélyhívó telefon túlsó oldalán végre értő szakember tartja a kagylót, és felcsillan a tényleges menekülés esélye.
Végül egy lakótelepi iskola drámatanára improvizált tanítványaival egy meglepő Thézeusz-történetet. A krétai győztes halála után 50 évvel rendel a király emlékművet Athén főterére a jeles szobrászműhelytől (a híres Medón mester tehetséges tanítványainak szerepét öltötték magukra az iskolások). Ám a munka közben kiderül: Thézeusz méltatlan a hősi emlékműre, gyáva, meghunyászkodó, goromba, gőgös volt, ráadásul a segítségére siető Ariadnét is becsapta kegyetlen racionalizmusával.
A kérdés: elkészülhet-e ez, az igazi Thézeuszt ábrázoló, deheroizáló szobor? Az ifjú művészek hozzálátnak a játékban, ám a király kiküldött "zsűrora" elutasítja az új változatot, sőt megfenyegeti a szobrászokat, földönfutók lesznek, ha nem készítik el a megrendelt monumentumot. A drámapedagógus választásra kéri a gyerekeket. Mi legyen?
Valamennyien elutasították a király küldöttének követelését. Úgy döntöttek, csak az igazságot ábrázoló szobrot hajlandóak megalkotni. Hetedikes iskolásfiúk és iskoláslányok. Úgy döntöttek: áldozatoktól sem visszariadva nem vállalják a hazugságban való részvételt.