A „lakossági piaci gázár” több mint két hónapja, december közepe óta tartósan meghaladja az irányadó tőzsdei értéket – derül ki az adatokból. Míg a köbméterenkénti 767 forintos „lakossági piaci árból” az áfa és a rendszerhasználati díj levonása után körülbelül 547 forintos „molekulaár” adódik, addig a TTF-nek nevezett, rotterdami tőzsdén ugyanez az érték – átszámítva - a héten már a 200 forintot sem érte el. (Ez a piactér eredeti mértékegységei szerint, megawattóránként – MWh - körülbelül 50 eurós szintnek felel meg.)
Bár a kormány a rezsiemelés tavaly nyári bejelentésekor azt ígérte, hogy a „lakossági piaci ár” követi majd a tőzsdét, friss nyilatkozataik alapján ez egyre kevésbé valószínű. Míg Orbán Viktor tavaly év végi, nemzetközi sajtótájékoztatóján a felvetés kapcsán annyit mondott, hogy „nix ugribugri”, ezt követően 2023-ra először csak a rendszerhasználati díjak, majd később a „rezsicsökkentett” gáztarifák változatlanságát jelentették be. Utóbbi „vállalás” az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját ismerve nem túl meglepő. Maga a kormányfő is többször utalt rá, hogy a háztartások bizonyos éves fogyasztásáig akkor is tartják a még 2014-ben beállított tarifákat, ha emiatt az adófizetők pénzéből évente több ezer milliárd forinttal ki kell egészíteni az ugyanezért a gázért az oroszoknak kifizetett állami számlát.
A bizonyos fogyasztás felett alkalmazott „lakossági piaci árról” ugyanakkor csak annyit tudni, hogy az április végéig nem változik.
A lapunk által megkérdezett szakértő április után sem számít a „lakossági piaci gázár” tőzsdekövető csökkentésére. Szerinte ugyanis a tavaly augusztustól, bizonyos fogyasztás felett megemelt gázár a tőzsdei árhullámzások ellenére mindeddig messzemenőkig nem nyújtott fedezetet az ugyanezért az oroszok által benyújtott számlákra. A bevételek és a kiadások között a gázáremelés ellenére is ezermilliárdos szakadék keletkezhetett. Ezt a kormány sem tagadja. Orbán Viktor szerint csak 2021-hez képest 4 ezer milliárddal fizettünk ki többet az orosz gázért. Igaz, azt nem pontosította, hogy ebből mennyit fedezett az állami költségvetés és mennyi az, ami esetleg más gazdasági szereplőket terhelt. Ugyanakkor a kabinet nyilvánvalóan ezermilliárdos nagyságrendű, közvetlen kiadásokra számít, mivel idénre 2610 milliárd forintra növelték az ártámogatási célú „rezsivédelmi alap” költségvetését.
Szakértőnk szerint a – rezsicsökkentett és -emelt – lakossági bevételek MWh-nként körülbelül 60 eurós tőzsdei árfolyam mellett fedezhetik az oroszoknak kifizetett gázszámlát. Ebből egyébként első látásra az következik, hogy a lakossági gázértékesítés körülbelül egy hónapja „nyereséges”. Ugyanakkor a becslés pontossága nagyban függ a rezsicsökkentett, illetve -emelt áron elfogyasztott lakossági gáz arányától. Ezt pedig a kormányzati szereplők nem osztják meg a nyilvánossággal. Pusztán annyit közöltek, hogy az energiát vásárló háztartások körülbelül negyede kényszerül az átlagfogyasztás felett magasabb tarifát fizetni. (Ezt más szakértők, vagy épp a KSH becslései, erősen árnyalják.) Az ugyanakkor az árarányok ismeretében teljesen nyilvánvaló, hogy a „rezsicsökkentett” tarifák fenntartása érdekében tavaly Orbán Viktornak nagyon mélyen a zsebünkbe kellett nyúlnia. Míg ugyanis a 2014 óta érvényes, köbméterenként mintegy 101 forintos, „rezsicsökkentett” díjon belül (szintén az áfa és a rendszerhasználati díjak levonása után) körülbelül 50 forinton nyilvántartott „molekulaár” 2021 elejéig, kisebb-nagyobb hullámzásokkal, de megfelelt a TTF-nek, azt követően az irányadó tőzsde megtöbbszöröződött. (A TTF tavaly augusztus 26-i, MWh-nként 339 eurós, illetve 2020. május 28-i, 3,5 eurós szintje között 97-szeres a különbség.) A „rendszer” tehát tavaly óta nyilvánvalóan több ezermilliárdos „hiányt” görget maga előtt. Kétségkívül felmerülhet tehát ennek ledolgozása. Ugyanakkor a „rendszer” akkor sem omlana össze, ha a kormány történetesen betartaná az ígéretét és a „lakossági piaci ár” követné a tőzsdét. A hiány ugyanis államadósságból, vagy akár az ágazati extra- és különadókból, folyamatosan fedezhető. Mindazonáltal a "lakossági piaci ár" szinten tartásával, a mostani piaci, vagyis beszerzési árak mellett, jelentősen csökkenthető a kassza "feszültsége".
Ráadásul, választások híján, forrásunk most fajsúlyos politikai okot sem lát a rezsicsökkentésre.
Szerinte egyébként a mostani, 50 euró körüli piaci gázár csak „vihar előtti csend”. A tavaly augusztus vége óta tartó, látványos áresés fő oka, hogy azok az uniós tagállamok, amelyek gázcsapját Putyin – mondvacsinált okokból - elzárta, gyorsan váltottak, elsősorban vezetéken érkező norvég, illetve hajókon, cseppfolyósítva szállított, amerikai földgázra. Másrészt az idei télen eddig az időjárás is rendkívül kegyesnek bizonyult Európához. Harmadrészt pedig jelentősen estek az európai fogyasztók igényei is, ami nem feltétlenül a háztartások önmegtartóztatására, sokkal inkább a nagy ipari fogyasztók egyszeri leállására vezethető vissza. A téli szezon végeztével ugyanakkor Európa várhatóan szembesül az orosz gáz szinte teljes hiányával. (Egykori uniós vevőik közül az oroszok ma már kizárólag Magyarország számára szállítanak pontosan, szerződéses vállalásaik szerint, a Török Áramlat nevű, déli csövön keresztül. Rendszertelenül, elsősorban az ukrán hálózaton át, kap még orosz gázt Ausztria és Szlovákia is.) Ezt tehát pótolni szükséges, miközben a világ cseppfolyósítottgáz-kínálata igazán csak 2025-2026-tól ugorhat. Ugyanakkor az európai gazdaság is feléledhet, amivel egyes ipari nagyfogyasztók – így például a műtrágyagyárak – is újraindulhatnak. Amiként a várakozások szerint a nyáron a gáztüzelésű erőművek felhasználása is ugorhat. Így az év során 90, az évtizedben pedig 50-100 euró körüli átlagos tőzsdei gázárszintre számít.
Lagymatag váltás
A magyar kormány uniós társainál látványosan kevésbé törekszik más gázforrások felkutatására – vélekedett szakértőnk. Kétségtelen: míg más, az orosz szállításokból kizárt államok meglepően könnyen leltek maguknak más forrást, addig a magyar kabinet megmaradt az udvarias látogatások, elvi kinyilatkoztatások – illetve, az Orbán-kormány sajátosságaként a sértődött hibáztatások – szintjén. Bár hírek szerint a bővítés alatt álló horvátországi cseppfolyósgáz-lefejtő későbbi többletteljesítményét az osztrákok lefoglalták előlünk, középtávon felmerülhetne forrásként akár az azeri, akár a román, akár az amerikai gáz is. Bár az oroszokkal évi 4,5 milliárd köbméter beszállítására 2021 végén kötött, 15 éves - Moszkva által, párját ritkító módon, mindmáig meg nem sértett - szerződés kissé gúzsba is köti Magyarországot, a Brüsszel és Moszkva közötti, egyre elmérgesedő helyzetben, Orbán hintapolitikája ellenére, bármi történhet. Tehát épp ideje puhatolódzó, de érdemi tárgyalásokat indítani más gázforrások felkutatására – vélte szakértőnk.
