A kis Jeanne Louise Dél-Franciaországban született, abban az esztendőben, amelyikben Maurice Ravel, Thomas Mann és gróf Károlyi Mihály. 14 éves volt, amikor megépült az Eiffel-torony. A festői szépségű Arles városában, nagybátyjának üzletében találkozott Vincent van Goghgal. Kiábrándító élmény maradt, emlékezete szerint a festő ellenszenves volt, slampos és koszos, bűzlött a piától. A lány is festegetett, de csak saját örömére.
21 évesen férjhez ment másod-unokatestvéréhez, egy textilkereskedőhöz. Beköltöztek a családi bolt fölötti, tágas nagypolgári lakásba. Lányuk született. A fiatalasszonynak nem kellett dolgoznia, hódolhatott kedvteléseinek. Szeretett zongorázni. Szeretett teniszezni, kerékpározni, görkorcsolyázni, a hegyekben kirándulni. Szerette a vörösbort, a csokoládét, az olívaolajat. Szerette a kisbabák illatát. Szeretett élni.
39 éves volt, amikor kitört az első világháború. Szerencsére hét évvel idősebb férjét nem vitték el katonának, mert már túl öregnek találták a frontszolgálatra. Baj nélkül vészelte át negyedszázad múltán a második világégést is: a hozzájuk beszállásolt német katonák tisztelettudóan viselkedtek, még csak el sem loptak semmit.
59 évesen sorscsapás érte: felnőtt lánya, Yvonne tüdőgyulladásban meghalt. Idővel sorra eltávoztak a szerettei: idős szülei, a férje, majd a veje, egy nyugalmazott ezredes. Azután eltemette egyetlen unokáját, aki autóbaleset áldozata lett. Túlélte matuzsálemi korú testvérbátyját is.
90 évesen örökös híján eltartási szerződést kötött. Ám az illető hiába fizette a busás életjáradékot évtizedeken át, a lakás mégsem lett az övé, mert kettejük közül ő – mármint a megállapodáskor 47 éves eltartó – halt meg előbb, így helyette az özvegye utalhatta tovább az apanázst a Madame-nak.
100 évesen még biciklizett.
111 évesen lett Franciaország legidősebb embere. Életkorát anyakönyvi dokumentumokkal igazolták a hitetlenkedők meggyőzésére, ugyanis elterjedt a pletyka, hogy a „valódi” Jeanne Louise már 1934-ben meghalt, szerepét azóta a lánya alakítja. Hogy egy ilyen személycsere észrevétlen maradhatott volna egy kisvárosban, nyilvánvaló képtelenség, de azért makacsul tartotta magát.
114 éves korában nagy sikerű portréfilmet forgattak róla. Ha a hosszú élet titkáról kérdezgették, mindig akadt frappáns válasza. A sok nevetés: úgy kacag, hogy olyankor a könnye is kicsordul. A bor. A csoki. Az olíva. Máskor azt mondta, szerencse dolga. Vagy csak mosolyogva legyintett: megfeledkezett róla a Jóisten.
117 évesen leszokott a cigarettáról.
120 évesen lett az emberi faj legöregebb példánya a Földön. A neuropszichológiai tesztek és a CT-vizsgálatok azt mutatták, olyan friss az agya, hogy simán letagadhatna negyvenet. Alig látott-hallott, de udvariasan azt felelte, remekül érzi magát.
Nem bánt semmit. Hű maradt jelszavához: „Amin nem tudsz változtatni, azon ne is aggódj!”
Megbékélten aludt el örökre; ugyanabban az esztendőben, mint Diána hercegné és Cousteau kapitány.
Jeanne Louise Calment (1875–1997) 122 évet és 164 napot élt.