Húsát eszed azoknak,
akik felindítottak.
Akikből ég mellére hágtál
megtépve, -törve testüket
a hétköznapi pusztulásnál.
Beroggyant arcukat lenyúzod,
kehes mellükbe markolsz ujjal,
s velük vigyorogsz kocsma mélyén,
kocsma mélyén és állomáson,
tudatlanságuk évezredes
homályától sötét mezőin.
De jaj, ahogy széttéped őket
történelmi fogaskerékként,
és ahogy vállon veregetnek,
eléd italt és ételt tesznek,
arcodban az arcukat látják
– hiszen a húsukból zabáltál! –,
jó dózsagyörgyök, mit se bánják.
Mígnem üldögélsz asztaluknál,
s kitör szádon a böffenet,
összevillannak – hiába futnál –,
fölriadtak, fölmetszenek.
(1968–2022)
2023-01-14 10:01:00
