Ritka vendég - ha egyáltalán megjelenik - operaházakban, hangversenytermek színpadain, lemezeken Schubert Alfonso és Estrella című, éppen 200 éves operája. Pár nap múlva esedékes félig szcenírozott megjelenése a Müpában mindenképpen különlegesség, ráadásul Aapo Häkkinen csembalista-karmester a Helsinki Barokk Zenekart - amelynek húsz éve vezetője - fogja vezényelni, az autentikus zenélés plusz érdekességeket ígér. Először természetesen arra voltunk kíváncsiak, hogyan jutott a gondolatra, hogy egy barokk zenekarral a korai német romantikus opera világába kiránduljon. “Ezen az úton már régebben elindultunk, Monteverdi, Handel, Hasse majd Koželuch operáit vettük eddig sorra. Utóbbi műve 18. század végi darab, tehát nem volt ez olyan nagy ugrás, természetesen jött Schubert. Már tavaly terveztük Schumann Genoveva című operájának az előadását a Müpában, de a járvány közbeszólt, boldog vagyok, hogy most sikerülhet az újabb terv.
Két olyan teljes nagy operája is van Schubertnek, ami szóba jöhet, hogy előadjuk, a másik a Fierrabras, tervezem azt is megvalósítani a jövőben. Schubert az Alfonso és Estrellát tartotta a legfontosabb művének, és nagyon szerette volna előadatni, de nem járt sikerrel, a színházak visszautasították. Abban az időben Rossini volt az uralkodó, Schubert valami újabbat képviselt, ami nem igazán találkozott a közízléssel. Kevésbé akart realisztikus lenni, inkább mondhatni szürrealisztikus, valamint témájában és zenéjében is sokkal németebb, ahogy a szöveggel bánik. Schubert 1821 szeptemberét együtt töltötte Schober barátjával, a költővel, hogy kigondolják a jövő operáját, és élete egyik legnagyobb csalódása volt, hogy nem mutatták be életében. Liszt volt az, aki Weimarban Schober kérésére, aki ott volt hivatalnok, 1854-ben komolyabb húzásokkal ugyan, de előadta. A mi előadásunk bizonyos tekintetben ez ő anyagán alapul, több változtatását átvettük, de többé-kevésbé a teljes művet adjuk elő. Minden új operát több-kevesebb húzással mutattak be az 1820-as években, az akkori általános gyakorlatot próbáljuk meg követni” - magyarázta Häkkinen. A kritika is - nem csak az elutasítóan viselkedő színházak - kifogásolt dolgokat a darabban, az egyik bajuk a történet drámaiságának hiányával volt, mondtuk. “Igen, mint említettem, az Alfonso és Estrella nem teljesen felel meg a hagyományos operai kliséknek, ami megfelel a szerzők szándékának, ők valami újat szerettek volna alkotni, ami szerintem sikerült is, de nem tudták elfogadtatni a közönséggel. Úgy vélem, nekünk ma már sikerülhet, miért ne? Mint említettem, akartak realisztikusak lenni, a költői szürrealizmus rájuk a jellemző. Két királyság létezik egymás mellett, amelyeknek semmilyen kapcsolatuk nincs egymással, nem találkoznak, nem beszélnek egymással. Amikor Estrella eltéved az erdőben pillanatok alatt egy teljesen új, fantasztikus birodalomban találja magát, ami megkapó, megható elképzelés, azt hiszem Schubert itt valami teljesen újat akart nyújtani, ami merőben különbözött az addigi operai hagyományoktól. Ugyanakkor a zene az ő általa képviselt legmagasabb színvonalon van, számomra tragikus, hogy nincs jelen a műsorokban” - reagált a zenekarvezető. Barokk zenekara van, hogyan közelített ehhez a jóval későbbi zenéhez, érdeklődtünk, mire Häkkinen elmondta, hogy mindig megpróbálnak mindent kideríteni a zeneszerző szándékairól, motivációiról, a kontextusról, aminek köszönhetően a zene született, és ehhez olyan hangszereket, hangolást használnak, alkalmaznak, ami az adott korra jellemző. A zenekar most a színpadon lesz, nem lesz teljes, nagy díszlet, de az énekesek mindent úgy csinálnak, mintha operában lennének, ez a fajta megjelenítés megfelelhet a szerzők koncepciójának, a nem realisztikus operáról.
Infó:
Schubert Alfonso és Estrella - félig szcenírozott előadás
Patrick Grahl
Lydia Teuscher
Cantemus Vegyeskar
Helsinki Baroque Orchestra
rendező Vilppu Kiljunen
vezényel Aapo Häkkinen
2022. november 17., Müpa, Bartók Béla Hangversenyterem
