- Önhiba

Azt mondja a kormány, hogy az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős. Jöhetnék azzal, hogy ez a Fidesz háza táján Lázár miniszter első, leáldozott fénykora óta azt jelenti: mindenki annyit ér, amennyije van, de nem teszem, mert a szociális törvény tervezett módosítása szerint van megoldás. Ha önhibáján kívül mégis bajba kerül az illető, leültetheti a családját, hogy beszélgessenek kicsit a jövőről. Persze csak az övéről, a család többi tagja itt csak mint kiszolgáló, gondoskodó személyzet kerül szóba, akinek kötelességei vannak, de esélyei egy jobb életre az első számú felelőshöz hasonlóan nincsenek.

Mégis, jó lenne tudni, mit takar ez az önhiba.

 Az az ő felelőssége, netán a családjáé? Miért került ilyen helyzetbe annak ellenére, hogy a szociálisan érzékeny Orbán-kormány szegregált iskolába küldte, majd 16 évesen utcára tette a gyerekét, unokáját, neki éveken át közmunkát kínált, lakáshitelbe kergette, minimálbéren dolgoztatta, zsákfaluba zárta, világgá zavarta a háziorvosát, tanítóját, a szociális gondozót, aki legalább felöltözni segített volna neki? Vagy az az önhiba, hogy tanulhatott volna tovább, de nem akart, kereshetett volna többet, de nem akart, netán túl messze volt a hatalmon lévő elit mézesbödönétől és felfordult a gyomra, ha rágondolt erre a társaságra?

Ebben a logikában valóban lehet, hogy mégis ő, a gondoskodásra szoruló egyén a felelős, hogy hagyta magát félrevezetni, még idén év elején is elhitte, hogy a 13. havi nyugdíj, vagy az szja mentesség megmenti a bajtól, a hétszeres gázártól, a megduplázódott kenyérártól, és legalább egy félig fűtött szoba sarkában meghúzhatja magát idős korában. A naivitás, félrevezethetőség önhiba? Valahol persze az, hisz az állam eddig is magára hagyta az idős szülőt és az őt segíteni próbáló ötvenéves gyerekét is, mégsem lázadt fel egyikük sem. Nem maradt rá erejük. Csak eddig legalább nem kacagott az arcukba ennek biztos tudatában a kormány, ahogy most teszi.