November 1-én Izraelben az ötödik előrehozott választást rendezik meg 3,5 éven belül, de minden közvélemény-kutatás azt mutatja, ez sem oldja meg az Izraelt bénító politikai válságot. Az általában megbízható izraeli felmérések a Likudot látják az élen, a legtöbb azonban újabb patthelyzetet is jelez, előrevetítve, hogy a Netanjahu nevével fémjelzett jobb-ultravallásos tömb, immár a szélsőjobbal kiegészülve egy vagy két mandátummal maradhat el a kormányalakításhoz szükséges minimális 61 mandátumos többségtől. Mindeddig csak a két október 6-i felmérés jelzett 61 vagy 62 mandátumot a Netanjahu-blokknak. A jelenlegi koalíció egyelőre 56 mandátumra számíthat.
A korrupciós vádak miatt bírósági eljárással szembesülő volt miniszterelnök visszatérését nagymértékben segítheti az izraeli arabokat képviselő Közös Lista választási blokk széthullása, a külön, vagy kisebb szövetségekben induló pártok nem tudják megismételni az közösen elért előző jó eredményt, 13 mandátumra semmiképp sem számíthatnak, sőt a legtöbbjük a parlamenti küszöb alatt maradhat. A kizárólag listás, arányos képviseleti választási rendszerben ez a nagyobb pártokat segíti, az elveszett arab szavazatokból így legtöbbet Netanjahu profitálhat. Mint ahogy abból is, hogy egykori szövetségese, Naftali Bennett volt kormányfő, miután a rotációs megállapodást tiszteletben tartva az ügyvezető kormányzás idejére átadta a miniszterelnöki tisztséget Jair Lapidnak, a koalíció legnagyobb pártja, a Jes Atid vezetőjének, ő maga bejelentette visszavonulását a politikától. Pártja gyakorlatilag összeomlott távozása hírére, jelenlegi vezetője, Ajelet Saked belügyminiszter pedig amennyiben bejut a Knesszetbe, Netanjahu oldalára áll.
Mindez azonban kevés lenne az Izraelben csak Bibiként emlegetett Likud vezérnek. Visszatérését a hatalomba, márha megtörténik, az izraeli politikai élet legszélsőségesebb és legbotrányosabb politikusának és politikai erejének, Itamar Ben Gvirnek és az általa vezette Zsidó Erő pártnak köszönheti, nem véletlenül bábáskodott a szélsőjobboldali összefogás, Ben Gvir és a Becalel Smotrics vezette Vallásos Cionizmus pártszövetség közös indulásánál. Ben Gvir egyedül is legalább 9 mandátumra számíthatott volna, a szélsőjobb koalíciót minimum 13 mandátummal mérik, ami igencsak megnöveli Bibi kormányalakítási esélyeit.
Ben Gvir hirtelen az izraeli politika központi figurájává vált. Netanjahu kormányra viszi szövetségesként, holott eddig minden nagy párt messze elkerülte a szélsőséges botrányhőst, mert a politikus annyira szélsőséges nézeteket vall, hogy fiatalon a hadsereg eltiltotta a kötelező katonai szolgálattól.
