Mint egy színházi előadás kezdete: egy nemzetközi hírű klasszika filológus, irodalomtörténész, színháztörténész és pedagógus belép intézménye vezetőjének irodájába, ahol az új rektor magyarázat és indoklás nélkül átadja neki az azonnali felmentéséről szóló határozatot. A tudós nem hajlandó aláírni az okmányt, és távozik.
Ezt történt a valóságban Karsai György professzorral, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem különleges képességű, sokoldalú alkotó tanára, az Egyetem Doktori Iskolájának egyik létrehozója és hosszú évek óta a vezetője.
Ő azonban attól is egyedi és fontos személyiség, hogy kivételesen erős elemző készségével, konkrét érvrendszerével széles körben – a színházi szakembertől a közönségig -, mindenki számára közel tudja hozni, jelenidejűvé tudja tenni a nagy, mitologikus sorstörténeteket az eposzokban, az antik tragédiákban egyaránt. Képes arra, hogy régmúlt remekművekben felfedezze a jelennek szóló üzeneteket, és kimutasson bennük jelenkori sors-megfeleléseket, ismerőssé váló tragédiákat. És mindezt például a színházak, a színházi alkotók és nézők gondolataira, nyelvére igazítva, így adva át tudását a gyakorlatban is. Így szólít meg rendezőket, színészeket és nézőket is.
Olyannyira otthon van az élő színház világában, hogy néha részt vesz színházi előadásokban is, kommentárjaival gyakran megszakítja - jó érzékkel, mindig a megfelelő helyen - az előadás menetét, de úgy, hogy azt a játszók és a nézők is élvezik. Ezt régebben is tette, mikor komoly szakmai tudással elkészült bemutatók sora volt még a Főiskolán, később az Egyetemen. Manapság is előfordul néhány esti előadásban, például a Pinceszínházban.
Elképesztő tudását, memóriáját, tanácsait írók és fordítók sora vette, veszi igénybe: Térey János könyvalakban megjelent Oresztész fordítása is két néven szerepel a címlapokon. Szuggesztív, jelenkori konkrétumokkal gazdagított tapasztalata, ennek hatása fiatal írók-rendezők alkotásaiban is fellelhető. (Például Závada Péter: Je suis Amphitryon és az Én, Iphigénia című drámái vagy Tarnóczi Jakab rendezése, szövegösszeállítása Szophoklész, Euripidész, Aiszkhülosz művei alapján, az Isten, Haza, Család előadása a Kamrában.)
Magas szinten kifejtett, hármas tudás együttese az övé: az elméleti tudás, a pedagógiai érzék és a színházi gyakorlat képessége, és mindez jelenkori olvasatokban megszólaltatva.
Napjainkban a Pinceszínházban szeret gyakorlati színházi munkákban együttműködni, munkatársként is jelen lenni a FreeSzFE rendező osztályának hallgatóival, Ascher Tamás és Forgács Péter osztályával. Létrehoztak egy sorozatot, amelynek címe: „Találkozások Homérosszal”, Beavatószínházi előadások. Az ilyen típusú esték jellegzetessége, hogy élményszerű természetességgel szólítják meg a közönséget, beavatva őket személy szerint is a színpadi játék aurájába úgy, hogy szinte észrevétlenül legyenek részesei egy előadásnak a spontaneitás örömével, a „Tanár úr” irányításával, az együttes színpadi jelenlét varázsával.
Karsai egyénisége, moderátori képessége a képernyőn keresztül is érvényesül, ráadásul azt is bizonyítva, hogy ő nemcsak az ókori irodalom ismerője, mestere, hanem a modernkori színházi kultúránké is.
A YouTube csatornán látható egy beszélgetés, amit ő vezet két színész segítségével, Pogány Judittal és Bezerédi Zoltánnal. A beszélgetés apropója, hogy a Három Holló étterem felolvasótermében egy esti közönség előtt, az ő jelenlétükben levetítették a Kaposvári Színház 1981-es, mára már színháztörténeti klasszikussá nemesedett, Ács János rendezte előadását Peter Weiss világhírű és érdekesen hosszú című darabjából - amit rövidítve Marat Sade előadásként szoktunk emlegetni -, amelyben a jelen lévő két vendég fontos szerepet játszott. Színháztörténetünk szerencséjére felvétel őrzi az előadást.
A vetítés után Karsai György és két beszélgetőtársa közösen és plasztikus erővel idézik fel emlékeiket a produkcióról, a korról, a politikai légkörről és a színpadi játék elementáris hatásáról, arról, hogy ez az előadás a hatalom, a diktatúrák elleni lázadás jelképe lett. Tömött buszok érkeztek Budapestről – idézi fel Karsai -, csupa fiatal emberrel, és egy idő után szokássá vált, hogy a közönség virággal érkezett, és az előadás végén, az álló, szűnni nem akaró tapsban virágok halmaza borította el a színpadot. Máig felejthetetlen emlék mindazok számára, akik látták ezt az előadást, nemcsak a virágok dobálása, hanem a befejezés is, amikor a játék végén, az utolsó pillanatokban a színpad hatalmas háttérvetítőjén hirtelen megjelent a romos budapesti Corvin mozit körülölelő tér bejárata, ahol az 56-os forradalomban súlyos harcok folytak, a színpad előterében pedig ott állt az egyik szereplő, a fiatal Máté Gábor, és kezében markolt egy macskakövet, és zokogva siratta a levert forradalmat. Így változott hirtelen Ács János zseniális rendezésében a XVIII. századi, levert francia forradalom után játszódó történet elementáris erejű magyar jelenidővé, felidézve bennünk, nézőkben az 1956-os levert forradalmat. Ez a zárókép véglegesen ráégett nemzedékünk retinájára.
Karsai György ezt az információkkal teli, emlékekkel és érzelmekkel teljes beszélgetést is irigylésre méltó szuggesztivitással vezette végig. És ezt az embert, ezt az alkotó tudós pedagógust, nemzedékek nevelőjét tessékelte ki a hatalom a Színház- és Filmművészeti Egyetemről.
Ez a meghökkentően szomorú történet sok szálon fut, és nem fejeződött be Karsai György durva eltávolításával: az egyetemi tanári kinevezésekhez megkerülhetetlen Habilitációs Bizottság éléről - természetesen szintén minden magyarázat nélkül, egyik napról a másikra - eltávolították azt a Jákfalvi Magdolna professzort, aki a Doktori Iskola PhD programjának vezetője, az egyetem évtizedek óta nagy tudású és kiemelkedő tekintélyű oktatója. Őt még arra sem méltatták, hogy személyesen közöljék vele a durva döntést. Szintén minden indoklás nélkül távolították el a Doktori Tanácsból az egyetem volt rektorát, M.Tóth Géza Oscar-díjra jelölt filmrendezőt, Balázs Gábor egyetemi tanárt, hangmestert és Gelencsér Gábort, az ELTE filmtörténész professzorát.
A helyfoglalás és a hatalomátvétel tehát folytatódik: a hallgatók 2020-2021-es kiűzése után napjainkban a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskoláját is szétdúlták.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
