Diana walesi hercegnő 1997. augusztus 31-i halála John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolásához, vagy a 9/11-es terrortámadásokhoz hasonlóan azon események közé tartozik, melyek kitörölhetetlenül beívódtak az emlékezetekbe, a megfelelő korban lévők pontosan fel tudják idézni, hol voltak, mit csináltak éppen, amikor értesültek a tragédiáról. Tudósítóként - a szeptember 6-i felejthetetlen temetésig - naponta hosszú cikkekben számolhattam be a lebilincselő fejleményekről, de különösen a "normálisan" oly blazírt britek túlcsorduló érzelmeiről, a Kensington és Buckingham-palota előtti virágtengerről, a skóciai Balmoralban tartózkodó királyi család kezdetben magába forduló, majd a szinte a monarchia jövőjét veszélyeztető népharag hatására érzelmeit a társadalommal megosztó reakciójáról.
Mint emlékezetes, 1997 nyarára Diana, aki 1995. novemberi ellentmondásos BBC-interjújában a "szívek királynőjének" nevezte magát, már egy éve elvált. Korábbi flörtök és komolyabb szerelmi kapcsolatok után a nyár egy részét gazdag playboy kedvese, Dodi Al-Fayed társaságában töltötte. Már Földközi-tengeri hajózásukat is megzavarták a megélhetésüket Dianára alapozó lesifotósok. Amikor a végzetes hétvégére a Dodi Al-Fayed milliárdos üzletember édesapja, Mohamed érdekeltségébe tartozó párizsi Ritz szállóba érkeztek, annyira elszabadult a pokol, hogy elhatározták, vacsora után diszkréten távoznak és az udvarló magánlakásában töltik az éjszakát. Négyen ültek a Mercedesben, melyet a Ritz biztonsági főnöke, Henri Paul vezetett, mellette Trevor Rees-Jones testőr foglalt helyet. Egyikük sem kapcsolta be a biztonsági övet. A paparazzi által üldözve a nagy sebességgel haladó luxusautót az Eiffel-toronnyal szemközti Alma hídi alagútban meglökte egy fehér Fiat és belerohant egy tartóoszlopba. Fayed és az alkoholos befolyásoltság alatt álló sofőr a helyszínen vesztették életüket, Rees-Jones súlyos fej-, arc- és mellkasi sérülésekkel, de túlélte a balesetet, jelenleg az AstraZeneca gyógyszergyár vállalati biztonsági vezetője.
Diana hercegnő még életben volt és néhány szót szólt is, amikor a sürgősségi szolgálatok kiszabadították a roncsok közül. A Pitie-Salpetriere kórházba szállítását követően két órán át operálták, de hajnali 3 órakor belehalt mellkasi sérüléseibe. Vasárnap délelőtt a királyi család szokás szerint templomba ment, ahol nem is említették Diana nevét, hogy ne zaklassák fel a fiúkat, Vilmost és Harryt. Tony Blair, akkori kormányfő választókörzete, Sedgefield plébániatemploma, a Szent Mária Magdaléna előtt tartotta meg legendássá vált beszédét, melyben "people's princess"-nek, a "nép hercegnőjének" nevezte a "világ legszebb asszonyaként" emlegette Dianát.
Miközben Károly herceg méltósággal maga kísérte vissza felesége holttestét a kórházból Londonba, az udvar napokig távolmaradásával tüntetett. A gyászoló nép felborzolt kedélyét csak II. Erzsébet, Fülöp edinburghi herceg, Károly és a két fiú visszaérkezése, a Buckingham-palota előtti megjelenésük és az uralkodó tévébeszéde nyugtatta meg, bár mindez híresen Tony Blair kormányfő nyomására történt.
Szeptember 6-án világszerte 2,5 milliárd tévénéző volt kíváncsi a mindössze 36 évet élt hercegnő búcsúztatására.
Kitörölhetetlen kép marad, ahogy az akkor 15 éves Vilmos és 12 éves Harry leszegett fejjel vonultak a Kensington-palota és a westminsteri apátság közötti hosszú temetési menetnek a St. James'-palotánál kezdődő végső szakaszában. A gyászszertartásból leginkább Diana jóbarátja, Sir Elton John által megrázóan előadott Candles in the Wind dal és Spencer báró beszéde keltett figyelmet, amiben a hercegnő öccse a médiát vádolta meg, amiért a halálba kergette nővérét.
Az elhunyt hercegnő halálát az emberek egy jelentős része máig képtelen szerencsétlen körülmények összejátszásából fakadó véletlen balesetnek tekinteni. Kezdettől fogva minden szalmaszálba belekapaszkodva gyanúsították meg a titkosszolgálatokat, Fülöp edinburghi herceget, az Ír Köztársasági Hadsereget és bárki mást, hogy szándékosan tették iktatták ki - különösen a BBC számára készült Martin Bashir-interjú után kényelmetlenné vált - hercegnőt. A veszélyes és félrevezető összeesküvés-elmélet követőit próbálja 25 év után meggyőzni a Channel 4 televízió négyrészes sorozata.
Annak ellenére, hogy Dianával kapcsolatos filmekben, tévédrámákban, dokumentumműsorokban nincs hiány, az új, Investigating Diana: Death in Paris, A Diana-ügy kivizsgálása: Halál Párizsban című feldolgozás kiemelt figyelmet kapott.
Az 1997. augusztus végi balesetet kivizsgáló Lord Stevens, korábban a Metropolitan Police főparancsnoka szerint az esetet az tette gyanússá, hogy az "emberek nem tartották kielégítőnek a köznapi igazságot, nem fogadják el, hogy egy ennyire népszerű személyiség szimpla autóbaleset áldozatává váljon. A csaknem 80 éves volt rendőrtiszt csak annyit kért, hogy az emberek ne hamarkodják el végleges döntésüket. Ennek érdekében a sorozat, ha nem is feltétlenül új, de színes részletekkel eleveníti fel a halálos balesetet kivizsgáló brit Operation Paget "hadműveletet", amely 2004-ben kezdte meg munkáját és négy év múlva fejeződött be. Minden bizonyítékot a gyilkosság gyanújának szempontjából járt körül. Végül a történtek a gépkocsivezető által gondatlanságból elkövetett gyilkosságnak minősültek, melyért Henri Paul sofőr és a lesifotósok voltak felelősek. Ahogy erről Lord Stevens a The Sunday Times-nak adott interjújában külön is beszámolt, a balesettel összefüggő 104 állítást járt körül, köztük az abban időben nagy visszhangot kapott feltételezést, hogy Diana terhes lett volna. Ezt a kórházi vizsgálaton kívül a hercegnő legszorosabb barátai is cáfolták, a lehető legbensőségesebb biológiai információkra hivatkozva. Ami az ominózus Fiatot illeti, bár közvetett bizonyítékok alapján kiderült, ki ült az autóban, kihallgatása alatt a gyanúsított mindent tagadott.
A Channel 4 dokumentumfilm-sorozat legutóbbi adásában az 1997-es párizsi nyomozásért felelős Brigade Criminelle vezetője, Martine Monteil elmondta, még mindig "frusztrált, hogy nem találták meg a Fiat Uno-t, amibe a Mercedes nagy sebességgel beleütközött, bár nyilvánvalóan a Mercedes és nem a Fiat volt a felelős a történtekért". Egy pár látta a fehér autót, amint elhagyta az alagutat, a Mercedesen pedig találtak fehér festékfoltokat. Lord Stevens, volt Metropolitan Police főparancsnok meg is nevezte, hogy Le Van Thanh 22 éves biztonsági őrről volt szó. Ő viszont következetesen tagadta, hogy a helyszínen lett volna.
A filmből az is kiderül, Diana maga is félt attól, hogy egy megrendezett autóbaleset áldozatává válik. Erről még 1995. októberében váltott szót a befolyásos ügyvéddel, Lord Mishconnal, aki ugyan továbbította a rendőrséghez a beszélgetés összefoglalóját, de az nem jutott el a francia hatóságokhoz. Ezek lehetnek azok a részletek, amelyek még sokáig táplálhatják az összeesküvés-elméleteket.
