A két szemünkkel kétféle képet látunk. A jelenséget már Dürer is ismerte, az első tükrös sztereoszkóp készüléket Sir Charles Wheatstone 1832-ben készítette el. A térhatású képek az 1850-es és 60-as években, majd 1890 után nagy népszerűségnek örvendtek. „A sztereónézővel történő képnézegetés a polgári családok, társaságok egyik legérdekesebb időtöltésének számított. A távoli kuriózumok megismerése ezzel a találmánnyal kikerült a vásári közszórakoztatás, a spektákulumok köréből, és belépett a polgári otthonokba. A Guckkastenek, kozmorámák, laterna magicák kései utódaként a századfordulón könyvforma dobozokban árulták a különböző városokról, országokról, háborúkról készült »képeskönyveket«, ötven-száz képpel. Sztereónézőn mindent meg lehetett nézni, így például a búr háborút, VII. Edward koronázását, a sanghaji kikötőt, sőt, még az első világháborúról is megjelent egy sztereósorozat” – tudható Kolta Magdolna fotótörténész tanulmányából.
A sztereónézést a XX. század fordulóján August Fuhrmann Kaiserpanoramája tette közösségi szórakozássá. (Fuhrmann találmányából Vilmos császár is rendelt egy példányt, így kapta a nevét.) Egy nagyméretű farondella – sztereoszkóp szekrény – 25 nézőnek tette lehetővé egyszerre a sztereó képek élvezetét. A rondella körül foglalhattak helyet a látogatók, mindenki előtt volt egy néző, amelyen keresztül váltakozó képeket lehetett figyelemmel követni, látni távoli tájakat, „utazni”. Az első világháború alatt már világpanorámának nevezték a látványosságot, hetente megújított képanyaggal 180 világpanoráma működött Európában. Budapesten az 1890-es évektől az 1920-as évekig több ilyen is volt, míg a mozik el nem terjedtek.
Európa egyik legrégebbi sztereoszkopikus színháza, a Varsó Fotoplastikon azonban még mindig működik az eredeti helyén a Varsói Felkelés Múzeumának filiájaként. A Koncept Kultura Alapítvány jóvoltából egy kisebb Kaiserpanoráma most a budapesti Lengyel Intézet Platán Galériájába érkezett. A sztereoszkóp szekrény három nézőjén keresztül Tadeusz Bukowski „Bończa” (1909–1980) fotográfus, a Honi Hadsereg háborús tudósítója negyvennyolc – 1935 és 1955 között készült – képét láthatjuk. Milyen volt Varsó a háború előtt, a német megszállás és a Varsói Felkelés 63 napja alatt, és milyen következményekkel járt a háború? Paradicsomból a pokolba.
Ha az 1944-ben, a németek által földig rombolt Varsó láttán az ukrajnai Mariupol jutna eszünkbe: nem vagyunk egyedül. Varsóban erről nyílt fotókiállítás épp akkor, mint amikor a budapesti tárlatot átadták. A „W” órában – augusztus 1-én délután ötkor, a Varsói Felkelés kirobbanásának idején.
Megörökítve – Város, háború, szerelem. Tadeusz Bukowski varsói fényképei 1935–1955. Platán Galéria (VI., Andrássy út 32.) Látogatható: október 3-ig
