Az Európai Unió csak akkor lenne hajlandó megállapodni a magyar kormánnyal az uniós forrásokról, ha az Orbán-kabinet előbb több feltételnek is megfelel - például a pedagógusok bérét rövid időn belül és értékállóan feltornázza a diplomás átlagbér szintjéig. Jelenleg a diplomás átlagfizetés mintegy 60 százalékát kapják ugyanis a tanárok. Úgy tűnik, az EU vezetését nem értesítették, hogy a magyar pedagógusok béremelését elsősorban nekik kellene finanszírozniuk, legalábbis az Orbán-kormány valóságtól elrugaszkodott tervei szerint.
Valóságtól elrugaszkodott, hiszen a pedagógusok és más közalkalmazottak bérrendezése nem uniós, hanem nemzeti hatáskörbe tartozik. Minden tagállamnak magának kell gondoskodnia saját alkalmazottairól. Érdekes, hogy a nemzeti szuverenitás európai élharcosát, Orbán Viktort ilyenkor ez valahogy nem érdekli. Ha pénzről van szó, már nem is annyira fontos az önállóság, a nemzeti függetlenség. Akkor már brüsszeli bürokraták is nyugodtan beleszólhatnak nemzeti hatásköröket érintő kérdésekbe. Vagyis megengednék, hogy beleszóljanak, de valahogy nem akarnak.
Úgyhogy jön a vagdalkozás: a magyar pedagógusoknak az EU vezetése miatt nem lesz jobb fizetésük. Vagy a baloldali politikusok miatt, akik ugyan már több mint tizenkét éve labdába sem rúghatnak Magyarországon, de nem baj, legyen ez is az ő hibájuk. Valaki talán még van annyira balga, hogy elhiszi. A lényeg, hogy az Orbán-kormány mindent megtesz, mindent jól csinál, semmiben sem hibás. Több mint tizenkét éve ülnek fordítva a kormánynál, de nem ők hajtanak a forgalommal szemben az európai autópályán, hanem mindenki más. Szóval ha Brüsszel azt akarja, hogy Magyarországon jobban keressenek a tanárok, előbb küldje a pénzt.
Ilyen az, amikor a farok próbálja csóválni a kutyát. Erőlködni persze lehet, de nagy valószínűséggel nem fog sikerülni. Talán még akkor sem, ha a farok feltett szándéka, hogy előbb-utóbb leszakadjon arról a kutyáról. Legfeljebb a kutya tépheti le, ha már nagyon az idegeire ment. De az mindenkinek meglehetősen fájna.