Másodszor vállalta el beugróként Magyarország a vizes-világbajnokság megrendezését, 2017 után 2022-ben is az Orbán-kormány lett a sportági csúcsesemény megmentője. A nem tervezett rendezés megszervezése négy hónap alatt megtörtént, ami komoly bravúr, igaz, ha van rá elég forrás, akkor szinte bármi megoldható. Ez a huszárvágás 31,5 milliárd bevallott közforintba került. Tanárok, orvosok, nyugdíjasok hiába várnak hasonló pénzügyi hőstettre.
Az esemény kommunikációs feladatait kevéssel a rajt előtt egy olyan ügynökség vette át, amely korábban szemmel láthatóan nem foglalkozott ilyesmivel, ezért olyan sajtóközlemények érkeztek a szerkesztőségekbe, melyekben például nem sikerült helyesen leírni Milák Kristóf nevét, aki két aranyat nyert a vb-n. De olvashattunk olyan fordulatokat is, mint „több mint kétezer vizes ember érkezik Budapestre”, vagy „rajtkőhöz állnak az úszók”, utóbbi a versenyzés szempontjából azért problémás, mert a kőről ugranak vízbe, nem mellőle. Szóval ez gagyi volt - nincs rá más kifejezés, ami nyomtatásban is megjelenhet.
De nem volt gagyi Milák elképesztő teljesítménye 100 és 200 m pillangón, és belopta magát az ország szívébe a 25 kilométeres nyílt vízi úszásban váratlanul bronzérmet szerzett Gálicz Péter. Voltak csalódások is: Hosszú Katinka nem tudta megszerezni pályafutása 100. érmét nagy világversenyen, a férfi vízilabda-válogatott 1986 óta a leggyengébb világbajnoki eredményével (7. hely) zárt, ami sokkolta a sportrajongókat. A magyar női pólósok ezzel szemben parádéztak, az utolsó pillanatokig maximális erőbedobásra késztették a döntőben a vb korábbi meccseinek többségén „fürdőző” amerikai válogatottat.
Jogos volt a büszkeség a mérkőzés végén, és az is várható volt, hogy a sportot szerető vezetés sem marad ki az ünneplésből. Novák Katalin köztársasági elnök is érmeket adott át, farmerban, pólóban az öltönyös sportvezetők között. A csapatképről sem maradhatott le, míg Vári Attila sportági szövetségi elnök oldalról nézte a dobogón rendezett fotózást.
Laza akart lenni az államfő. Nem az volt.