Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a védelmi képességeinket meg kell erősítenünk, ebből a félbékés, fél-veszélyhelyzeti állapotból ki kell rántanunk a hadseregünket, és nagyon gyors képességfejlesztési munkát kell elvégeznünk. Tehát a békeidőre jellemző nyolcórás munkaidőnek, meg ezeknek vége van.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarországon nem fél-veszélyhelyzet van, hanem teljes, méghozzá nemcsak néhány hete, amikor a kormány háborús veszélyhelyzetet hirdetett ki, hanem már 2016 márciusától, amikor a tömeges bevándorlásra hivatkozva hirdették ki a válsághelyzetet, benne a honvédség bevetését. A nyolcórás munkaidőnek tehát már régóta vége van, annyira, hogy a katonáknál a 400 órát is túllépheti az éves túlszolgálat időkerete, mégpedig úgy, hogy a veszélyhelyzet alatti túlórázás ebbe bele sem számít. Vagy Orbán még mindig a pocakos tábornokoknál tart?
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy Magyarországnak a béke oldalán kell állnia, mert a háborús inflációt nem lehet másképpen megakadályozni, csak ha a háborúnak véget vetünk.
Ezzel szemben a tény az, hogy a háború befejeződéséből sajnos nem következik az infláció megszűnése, egyrészt mert az inflációt nem a háború váltotta ki, csak súlyosbította, másrészt mert utána is garantáltan megmaradnak az oroszok elleni szankciók, így az olajembargó. Az energiaválságot pedig csak lassú és költséges átállással lehet majd mérsékelni. Magasabb árakon. Ha tetszik érteni.
Azt is állította Orbán (a parlamentben, Fekete-Győr Andrásnak, a Momentum frakcióvezetőjének válaszolva), hogy a magyar kormány nincs felhatalmazva arra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság helyett az olimpiáról nyilatkozzon. „A 2036-os olimpiáról pedig akkor beszéljünk, ha akkor majd ön is itt lesz a parlamentben”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a 2036-os olimpiai jelentkezésről nem 2036-ban kell beszélni, ugyanis erről a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2025 és ’29 között fog dönteni, és 25-26-ban még mind a ketten képviselők lesznek. Orbánt pedig egyébként eddig sem gátolta meg a MOB, hogy beszéljen az olimpiáról. Tavaly, a tokiói olimpia után például a Nemzeti Sportnak azt mondta, hogy „az olimpia megrendezése egy magyarnak örök álom. Olyan szerelem, amelynek sosincs vége. (…) Bennünket kicsinyes okokból, politikai haszonlesésből most el lehetett ütni az olimpia rendezésétől, de a magyaroktól nem lehet elvenni ezt az álmot.” Értsd: Orbántól. Nem vesszük el. Szép álmokat!
Azt állította Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke (a parlamentben), hogy „a kormányzat mostani döntései és a következő időszakra vonatkozó gazdasági stratégia alapján 2030-ra el tudjuk érni azt, hogy Magyarország az EU 27 tagállama közül az öt legfejlettebb és legsikeresebb tagállama közé fog tartozni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy jelenleg az öt-hat legkevésbé fejlett és sikeres ország közé tartozunk, és innen 7-8 év alatt lehetetlen a legfejlettebbek közé kerülni. Abszurdumokat kitalálni és ismételgetni azonban sajnos nem lehetetlen. Van rá közönség.
.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.