A norvég rendkívül szabálytisztelő, békés nemzet. Ahol például 50 km/h-s tábla van kitéve az úton, senkinek nem jutna eszébe száguldozni még akkor sem, ha közel s távol egyetlen másik autó sem bukkan fel. Így bármilyen különös is, miközben egy kivételesen gazdag, idilli társadalomról van szó, a helyiekben van némi hiányérzet amiatt, hogy náluk alig történik valami. Bezzeg Európa középső részén mennyire pezseghet az élet - panaszkodnak. Ők nem tudhatják, hogy ebben nem sok irigyelni való van.
A békés norvégokat 2011-ben ezért is sokkolta a szélsőjobboldali merénylő, Anders Behring Breivik, aki azért lőtt halomra fiatalokat, mert nem az ő ultrakonzervatív módján gondolkodtak. Azóta sokat változott a világ, és sajnos ez az őrült eszme már egyes európai kabinetekbe is beférkőzött. Akkor még nem gondoltuk volna, hogy a szélsőséges ideológia akár kormányzati program lehet.
Breivik súlyos mentális zavarokkal küzdött, de ez nem menti fel sem őt, sem azt a radikális iszlamistát, aki hétvégén két ember megölt és 21-et megsebesített Oslóban. A 42 éves férfit szintén a tolerancia teljes hiánya és az egyneműek iránti gyűlölete vezérelte.
Manapság az európaiak már kevésbé tartanak egy olyan véres merénylettől, mint amelyek több évvel ezelőtt a nagy európai fővárosokat, köztük Londont, Párizst, Madridot megrázták. A titkosszolgálatok bámulatos fejlődésen mentek keresztül a terrorellenes harcban. A prioritások is mások, mint akkor: az embereket az esetleges véres merényletek helyett inkább a háború, s az orosz agresszió árnyékában elszabaduló infláció aggasztja.
Sajnos azonban a terrorizmusba torkolló, őrülettel elegyített gyűlölet még mindig jelen van, nemcsak az amerikai, hanem az európai társadalmakban is. S ez a gyűlölet, a más érzelműek, a más gondolkodásúak el nem fogadása mintha éppen egyre nagyobb méreteket öltene.