A Népszava ez év június 13-án interjút közölt az Oxfordban egykor a miniszterelnökkel tanuló lengyel európai parlamenti képviselővel, aki a korábbi jobbközép kormányok idején védelmi és külügyminiszter, illetve a szejm marsallja (parlamenti házelnök) is volt. Az interjúban Sikorski Nagy Imréhez hasonlítja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és felveti, hogy nem találja azt a régi Orbán Viktort, aki egykor a mártírhalált halt miniszterelnök újratemetésén elmondott beszédével tűnt fel.
Sikorski elismerte, hogy semmi baj sincs a magyar érdekek védelmével, ám szerinte a magyar vagy éppenséggel a lengyel nép érdekeit nem lehet szűken vett nacionalista szempontok szerint értelmezni.
Az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kapcsán Sikorski felteszi a kérdést: „Kihez húz Orbán Viktor, az orosz agresszió áldozatához vagy az agresszorhoz?” A legsúlyosabb bírálatot azonban az interjú záró tétele tartalmazza: „A demokrácia fogalmának legegyszerűbb meghatározása az, hogy olyan rendszer, amelyben megbukhat a kormány. Márpedig mindkét országban olyan rezsim van kiépülőben, ahol a pálya egy irányba, az ellenzék kárára lejt, olyannyira, hogy a kormány már szinte nem tud megbukni. Magyarország ebben előrébb tart, de Lengyelország is efelé halad. Nem tudok mást mondani: ez nem az a rendszer, amiért a lengyelek és a magyarok egymást követő nemzedékei harcoltak.”
Volodimir Zelenszkij az új Nagy Imre, de hol van Orbán Viktor?A miniszterelnököt alighanem érzékenyen érintette az egykori barát bírálata, mert két nappal később levelet írt neki. Ugyanakkor nem reagált a demokrácia magyarországi állapotára vonatkozó megállapításokra. A levélre Sikorski is válaszolt és bár elismerte, hogy Orbánnak bizonyos kérdésekben igaza van és jogszerűen jár el az Európai Unióban, a lényeget illetően félreérthetetlen az ellentét. Apróság, ám talán utal a hűvös hangulatra, hogy Orbán „Kedves Sikorski Úrnak” szólítja a lengyel politikust, aki udvariasan, de tegeződve, „Kedves Miniszterelnök Úr, Kedves Viktor” formulával kezdi válaszát.
Mindent megtettünk az európai egységért
Kedves Sikorski Úr,
az Oroszország és Ukrajna közötti háborút illetően Magyarország álláspontja a kezdettől fogva világos volt: elítéljük az Ukrajna területi szuverenitása elleni orosz támadást és a biztonsági garanciákat szavatoló budapesti memorandum megsértését. Békét akarunk. Véget kell vetni a fegyveres konfliktusnak, a vitákat tárgyalásokon kell rendezni. Segítenünk kell Ukrajnának és gondoskodni kell a menekültekről.
Eddig csaknem 800 000 menekült érkezett Ukrajnából Magyarországra, akiket elláttunk élelmiszerrel, szállással és gyógyszerrel. Biztosítjuk a gyermekek oktatását és a felnőttek munkavállalását. Magyarok tízezrei fogadtak be otthonaik elhagyására kényszerült menekülteket, gyűjtöttek adományokat és dolgoztak önkéntesként. Eközben küldtünk és továbbra is fogunk küldeni Ukrajnának humanitárius segélyt, segítséget, élelmiszert, üzemanyagot és orvosságokat.
Magyarországot és polgárait sértő kijelentések és kioktatás helyett elismerés és köszönet illeti az erőfeszítéseikért.
Magyarország alkotmánya védi a vallásszabadságot; ezért Magyarország sosem fogja támogatni a vallási vezetők elleni szankciókat és a hívőktől való elszigetelésüket. A békét csak az egyházak aktív bevonásával lehet helyreállítani. Álláspontunk előzetesen minden tagállam előtt ismert volt.
A hat szankciós csomag bevezetése során Magyarország minden tőle telhetőt megtett az európai egység megőrzéséért. Annak ellenére tettünk így, hogy egyre nehezebb volt betartatni azt a korábban teljes egyetértésen alapuló elvet, miszerint a kivetett szankciók nem okozhatnak nagyobb kárt nekünk, mint Oroszországnak.
Az Alapszerződések értelmében az Európai Tanács egyhangúlag hoz döntéseket. A vétójog koncepcionálisan megfoghatatlan, hiszen a teljes egyetértés hiányában nem lehet döntéseket hozni. Amint az Európai Tanács tagjai nem írhatják elő az Európai Parlamentnek, hogy miképpen szavazzon, úgy ennek az ellenkezője is igaz.
Európa érdekében fenntartom Magyarország jogát arra, hogy őszinte hangon és komoly érvekkel felemelje szavát azon javaslatok ellen, amelyek szembemennek a józan ésszel, illetve elszegényedéssel fenyegetik a magyar és az európai családokat. Biztos vagyok benne, hogy eme vállalkozásom során mind több partnerre fogok találni. Ez nem csak Magyarországnak áll érdekében, hanem Európának is.
Budapest, 2022. június 15.
Őszintén öné,
Orbán Viktor
Büszke lenne-e Bem József?
Kedves Miniszterelnök, kedves Viktor,
Köszönöm 2022. június 15-én kelt leveledet. Természetesen igazad van, amikor Magyarország népének az ukrajnai menekültekkel való szolidaritására hivatkozol. Abban is igazad van, hogy amíg és hacsak nem változtatjuk meg a szabályokat, Magyarországnak joga van a Tanács határozatainak megvétózására. Nekem csak az a mód okoz fejtörést, ahogyan te ezt a jogod gyakoroltad.
Mint tudod, Kirill pátriárka volt az, aki megáldotta az Ukrajna meghódítására induló orosz csapatokat azon az alapon, hogy a Donbász lakóit meg kell védeni az LMBT parádéktól. Te egyetértesz vele abban, hogy ez legitim háborús ok? Vajon az a vallási személyiségek dolga, hogy hamis legitimációval szolgáljanak a leplezetlen agresszióhoz? És akkor is élvezniük kell a szellemi vezetők privilégiumait, ha háborús uszítókká válnak?
Ezenfelül megtiltottad a Magyarországon keresztül való fegyverszállítást Ukrajnának, miközben az a puszta létezéséért küzd. Nehezemre esik összeegyeztetni mai döntéseidet azokkal a szavakkal, amelyek 1989. június 16-án elindították politikai karrieredet. Nagy Imre miniszterelnök újratemetésén azt mondtad, hogy Magyarország szovjet dominanciája „ázsiai zsákutca” volt, amelyből kiutat kellett találnia az országnak. Demokráciára, szabad választásokra, az orosz csapatok kivonására szólítottál fel. Hát nem látod, hogy Zelenszkij elnök ugyanazokat a dolgokat akarja a hazájának, mint amelyeket a fiatal Orbán Viktor akart a sajátjának?
Vajon büszke lenne rád népeink közös hőse, Bem József, ha akkor blokkoltad volna a Magyarországon keresztül történő fegyverszállítást, amikor ő Lengyelország oldalán az oroszokkal harcolt?
1989-es beszédedben kijelentetted, „1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen”. Remélem, hogy elkerülöd az erről az útról való újabb letéréseket.
Brüsszel, 2022. június 22.
Őszintén tiéd,
Radek
