Az angoloknál már legalább a hónap eleje óta lehetett volna fogadni arra, hogy közeledve a hó végi határidőhöz, meghosszabbítja-e az árstopokat a kormány. Én a három hónapos hosszabbításra tettem volna tétet, és nyertem volna.
Ez a kormány ugyanis nem tud leállni. Mondhatni, a védelem a mindene. Kezdte a rezsicsökkentéssel, folytatta a hitelmoratóriummal, a üzemanyag-ársapkával, egyes hitelkamatok maximálásával, majd egyes élelmiszerek árstopjával. A nép pedig örült, de miért is tett volna másképp. A lehengerlő propaganda elhitette, hogy van ingyenebéd, történjen bármi, az árcsökkentés örök és nem kerül semmibe. Csak költeni kell - mondják -, a fogyasztás növeli a misztikus GDP-t, és ha az nő, jut mindenre.
A fals magyarázat ellenére a miniszterelnök péntekenként elhangzó, megnyugtató szavai már korábban meggyőzték az embereket: nem kell takarékoskodni az olcsóvá tett gázzal, árammal. A lassan féláras benzinnel, gázolajjal ugyanannyit autózhatunk, mint eddig. Minden ételt csirkemellből és sertéscombból készíthetünk, igaz, ezért fogy ki sokszor már délre a pultokból. A moratóriumos, kamatstopos banki ügyfelek pedig elhessegethetik a gondolatot, hogy fixesítsék a hitelkamatokat, hiszen az most drágább lenne.
Egyre inkább úgy érzem, egy nagy kísérlet részesei vagyunk - mi, fogyasztók és a kereskedők, termelők, szolgáltatók. Látni vélem, hogy a kormánytagok fogadnak egymás között, mennyire terhelhető még egy-egy vállalkozócsoport, mit hisznek el az emberek a propagandából. Akadálytalanul röpködhetnek az ötletek és az oddsok, hiszen számukra kockázat nélküli a játék. Az árstopos terheket sikeresen szétterítették, mindenki fizet, a legszegényebbek a legtöbbet, úgy, hogy nem is tudatosul bennük. Ez a játék láthatóan nagyon tetszik a Fidesz-kormánynak, hisz ezt űzik 2010 óta. Három hónap és újra fogadhatunk. Mire is?