Elsöprő választási győzelme után Orbán Viktor sajtótájékoztatót tartott és válaszolt az újságírók kérdéseire. Ennek során hangsúlyozta különállását az Európai Unión belül és rögzítette pozícióját a Nyugat Oroszország elleni politikájával szemben. Megtudhattuk tőle, hogy az Európai Unió és a nyugati hatalmak baloldali politikát folytatnak és ilyen motivációk jellemzik az Európai Parlament és Bizottság döntéseit is, melyek “nem fair és nem jogszerű döntések.”
Érdekes, újszerű megállapítás, különösen annak fényében, hogy a kommunista pártok rég eltűntek, a szociáldemokrata pártok már fél évszázada centrista polgári párttá váltak Európában, sőt az európai országok zömében megszűntek létezni, és már csak két-három országban működnek. Az EU Bizottságának elnök asszonya pedig a német Kereszténydemokrata Unió tagja. Sőt előbb volt az, mintsem Orbán Viktor tizenegynéhány évvel ezelőtt felfedezte volna, hogy ő tulajdonképpen kereszténydemokrata.
Ugyancsak megtudhattuk, bár ezzel nem kellett várni a sajtótájékoztatóig, hogy “a magyar kormány általánosságban sem ért egyet a szankciós politikával Oroszország ellen, de elfogadja, hogy egy szövetségi rendszer, az Európai Unió tagja”. Igazán nemes gesztus, hogy elfogadja az uniós tagságot, az viszont elgondolkodtató, hogy az EU 27 tagállama között az egyetlen, amely nem ért egyet a szankciós politikával, mert - bár ezt nem tette hozzá – ismét csak egyedül Európában az agresszor Putyin szoros szövetségese és barátja.
Végül a miniszterelnök még üzent is azoknak, akik a választások után el akarnák hagyni az országot. Nem kellett sok érvet felsorakoztatnia, hiszen bőségesen elég volt, ha ki- és bejelentette, hogy Magyarország a legjobb hely Európában, innen csak rosszabb helyre lehet menni. Szerencse, hogy ezeket a szavakat csak a lehetséges távozókhoz intézte, és nem a lakosság azon öt százalékához, mely 2010 óta már elhagyta az országot, Nyugaton él és dolgozik, és eltűri, hogy az ottani liberális demokráciák nem szólnak bele az életébe, viszont jobb állasokat ajánlanak és jobb életszínvonalat biztosítanak. Őket talán hiábavaló is lenne arról győzködni, hogy Magyarország a legjobb ország.
Az új Orbán-kormány legnemesebb szándékait egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint egy új minisztérium, a Beruházási és Építési Minisztérium létrehozása, amit a kinevezett miniszter hangzatosan csak Országépítési Minisztériumnak nevezett. Ilyen minisztérium sehol a világon máshol nem létezik. A miniszterelnök a miniszteri posztra régi, frissen reaktivált emberét, Lázár Jánost kérte fel. Parlamenti meghallgatásán Lázár - főnökét követve - maga is hatalmas bejelentéseket tett. Természetesnek lehet tekinteni, hogy a mindenhol szokásos versenyeztetés helyett, mint mondta: „Azon fogok dolgozni, hogy az országban mindent magyar építészek tervezzenek, és mindent magyar építőipari cégek építsenek, mert engem Orbán Viktor egy magyar világ építésére kért fel”.
Érthető, végülis a magyar világot magyar ember építse a magyaroknak. Új, magyarabb szintre emelkedik a magyar világ. Mindig is csodálkoztam, hogy a Kossuth által “legnagyobb magyarnak” nevezett Széchenyi István annak idején, amikor eszébe jutott egy állandó híd felépítése a Dunán akkor azt nem egy magyar építésszel valósította meg. Ehelyett William Clark angol mérnök készítette el a Lánchíd terveit, melyeknek kivitelezését a tervező névrokona, a skót Adam Clark hajtotta végre. Ezért néztem mindig szomorúan akadémiai hivatali szobám ablakából a Lánchídra, nem is beszélve arról, hogy ahonnan kinéztem a Lánchídra, a Magyar Tudományos Akadémia 1865-ben elkészült Duna-parti neoreneszánsz palotája terveit Friedrich August Stüler német építész készítette el. Ez most már nem fordulhat többé elő, amint az sem, hogy a magyar operaház élére ne magyar embert nevezzenek ki, mint a XIX. század végen a világklasszis zeneszerző-karmestert, az osztrák Gustav Mahlert. Szerencsére néhány év után eltávolították, és a helyébe lépő Zichy Géza sokkal jobb hazafi volt. És eleget szégyenkeztünk Ernest Goüin, a Margit híd francia építésze vagy a Nyugati pályaudvart jegyző Eiffel-iroda miatt is.
Lázár miniszter sokkal nagyszabásúbb bejelentése volt azonban, hogy olyan országépítő struktúrát hoz létre, amelynek segítségével Magyarország Európa egyik legjobb országa lesz 2030-ra... Most van itt a lehetőség - tette hozzá - hogy végre felzárkózzunk, utolérjük Ausztriát.
Nézzük ezt egy kicsit közelebbről. Az talán túl szerénynek tűnik, hogy a miniszter szerint Magyarország csak 2030-ra, nyolc év múlva lesz Európa legjobb országa, hiszen főnöke kijelentette, hogy már ma is az.
Sőt, Lázár szerint nem is a legjobb, hanem csak a legjobbak egyike. Hogy mivel mérhető egzakt módon, hogy Magyarország Európa egyik legjobb országa-e, azt sajnos nem tudom. Ilyen mérések még nem történtek a világon. Talán elég is, ha egy kormány vagy egy "nemzetvezető" ezt deklarálja. Ha már ketten is teszik, az több mint meggyőző.
Az Ausztriához való felzárkózás azonban nagyon is mérhető. Magyarország egy főre jutó GDP-je 2021-ben 17.100 dollárt tett ki, Ausztriáé 49.000 dollárt. Az “utolérést” nemzetközileg azzal mérik, hogy a fejenkénti jövedelmi szint felzárkózik-e, utoléri-e az előtte járót. Ha csak a legprimitívebb számítást végezzük is el, azt látjuk, hogy Magyarországnak - ha Ausztria közben végig stagnálna és egyetlen százalékot sem növekedne - tíz éven át évi 11 százalékos növekedést kellene produkálnia Ausztria behozásához.
Ha visszatekintünk a 2010 óta befutott hazai gazdaságfejlődés útjára, akkor - a Magyar Távirati Iroda által közzétett hivatalos adatok szerint - volt két visszaesési év (2012 és 2020), míg a többi évben 1,1, 1,9, 2,1 százalékos, illetve a néhány legjobb évben 3,8, 4,3, 4,6 sőt 5,4 százalékos évi növekedésre került sor. A magyar gazdasági növekedés ezekben az Orbán-években sohasem közelítette meg az évi 11 százalékot, sőt a legjobb években sem érte el annak a felét. Viszont Ausztria stagnálásával a legkevésbé sem lehet számolni. Az 1990-es évtized közepe óta Ausztria évi növekedése a fejlett országokra jellemző évi 2-4 százalék között mozgott. Más szóval nem 8-10 év alatt, de sok-sok-évtizedes távlatban sincs a horizonton Ausztria behozásának lehetősége.
A kormányok, kormányfők és minisztereik nem ritkán túloznak, hogy sikeresebbnek tűnjenek fel, mint amilyenek valójában. Nem ritkán bombasztikus nyilatkozatokat tesznek arról, hogy mit fognak elérni a következő években. Az új Orbán-kormány joggal vonhatta le azt a tanulságot a választás eredményéből, hogy a magyar ember a magyar kormányától magyar blöfföt akar hallani.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.