Szférák
Madártalan ég,
izotópoktól nehéz
felhők,
a földút végén
parasztház –
egy kisfiú az udvarán
nyers világot szakít
egy fáról.
A fogai közé veszi.
Rágja. Undorral
nyeli.
A test evangéliuma
1.
Sejtcsomók. Nebulák
és láncra vert
égitestek.
2.
Vonások nélküli arc.
Pecsétvörös felhők néma,
lassú vonulása.
3.
Gyümölcs a porban, a hideg
fényben. Verssé érik
benne a halál –
Halászok
Még várunk.
A józan ész: felejtés,
mondja az egyik
férfi.
Vigyorog,
nyersen eszi a halat.
Dél van,
a nap nem mozdul
többé fölöttünk.
Szélcsend,
eleven, sós levegő.
Hullámmorajlás.
Visszatér,
mondom, de hang már
nem az enyém.
Csak úgy kifordul
a számból
a szó.
A felhőket nézem.
A vizet. A helyet,
ahol a tenger és az ég
eggyé válik.
Ahol csönddé tisztul
minden.
