Az Orbán-kormány annyira tiszteli és becsüli a tanárokat, óvónőket és más oktatási-nevelési dolgozókat, hogy a vasárnapi pedagógusnapon ígéretet tettek arra: bármilyen gazdasági, társadalmi nehézségekkel is kell szembenéznie az országnak, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a pedagógusi hivatás megbecsültsége tovább növekedjék.
Miként másként is lehetne elkezdeni ezt a nemes küldetést a nemzeti együttműködés rendszerében, mint a pedagógusok újbóli megalázásával. Nagyon hálásak az erőfeszítéseikért, de azért annyira nem, hogy a drága közpénzből egy morzsányival többet fordítsanak rájuk. Legfeljebb egy negyed morzsányival, vagy még annál is kevesebbel.
“Jobb” helyeken ezer forintos fejpénzből szervezhettek ünnepséget a nemzet napszámosainak, máshol még cserepes orchideát (amit leértékelve kétezer forint körül lehet megvásárolni egyik-másik diszkontáruházban) is kapott a tantestület, igaz, egyetlen cserép virágon kellett osztoznia mintegy hetven tanárnak. Volt olyan iskola is, ahol egy-egy adag pohárdesszerttel kedveskedtek a pedagógusoknak, még ha ránézésre nem is voltak a legfrissebb, legmutatósabb nyalánkságok. Nyilván nem is teljes áron kellett megvásárolnia őket a nagylelkű tankerületi vezetésnek.
Persze, sosem maga az ajándék a lényeg, hanem maga a gesztus. Az, hogy egyáltalán gondoltak rájuk. Kedvességként is lehetne értékelni, ha nem lenne minden ilyen megnyilvánulásnak annyira egyértelmű az üzenete: azért kaptok csak ennyit, mert nincs értelme többet költeni rátok. Nincs semmilyen kockázata az egésznek, néhányatok morog egyet a tanári szobákban vagy Facebook-csoportokban, és annyi. A többségetek úgyis csendben tűri még mindig, hogy elhervad a szakmátok. Épp úgy, mint ahogy hamarosan az az egy cserép orchidea is hervadásnak indul a tanári szobában.