Megvallom, amikor a szerkesztő megkért, írjak arról, hogy külföldi kollégái leminősítették a magyar ombudsmant, komolyan el kellett gondolkodnom: ki is tölti be éppen az alapvető jogok biztosának posztját. Ja, persze, Kozma Ákos…, de a néven túl egyetlen érdemi megszólalását/jelentését nem tudtam felidézni.
Aztán amikor egy kicsit megerőltettem magam, két dolog jutott eszembe; idén tavasszal nem állt ki a sztrájkoló pedagógusok mellett, sőt közleményében a bírósági döntés nyomán törvénytelennek minősítette a tanárok munkabeszüntetését. Tavaly decemberben pedig az Ab elnökét követve hűségnyilatkozatot tett, amelyben elítélte az Alaptörvény minősített többség nélküli módosítására, illetve egyes közjogi tisztségviselők elmozdítására irányuló (ellenzéki) elképzeléseket. Könnyű lenne azzal poénkodni, hogy féltette a hivatalát, de hát erről van szó: ha véletlenül az ellenzék győz áprilisban, Kozma Ákos az elsők között repül. Jelölésébe, kiválasztásba amúgy a kormánypártokon kívül senkinek nem volt beleszólása.
Mondhatni, akkor szólal meg, amikor nem kéne, amikor viszont kellene, hallgat.
A leminősítéséről hírt adó Magyar Helsinki Bizottság szerint a biztos és hivatala „nem foglalkozik megfelelően számos emberi jogi problémával, beleértve a sérülékeny etnikai kisebbségeket, LMBT+ embereket, menekülőket és bevándorlókat érő jogsértéseket”. „Nem védelmezte meg a civileket, a sajtószabadságot és a bíróságok függetlenségét. Politikailag érzékeny kérdésekben nem fordult az Alkotmánybírósághoz.” A következmény: elveszítette szavazati jogát és nem viselhet tisztséget a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetségében (GANHRI) és nem vehet részt aktívan az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában sem.
A magyar ombudsmani intézmény nemzetközi megítélése nagyjából arra a szintre süllyedt, ahol jelenleg a magyar kormányé van: a béka segge alá. Az optimisták érvelhetnek azzal, hogy ennél nincs lejjebb. Ám tudva, hogy a hatalmon lévők mit gondolnak az alapvető emberi jogokról, nyugodtan mondhatjuk: de bizony van.