- Special Five

Nem hazudtolta meg önmagát José Mourinho. Azt követően, hogy csapata – a 22 éves Nicolo Zaniolo 32. percben szerzett találatával – 1-0-ra felülmúlta a Feyenoordot az első ízben kiírt EK tiranai fináléjában, a legnagyobb edzőgéniuszokhoz, Sir Alex Fergusonhoz és Giovanni Trapattonihoz hasonlította magát.

„Csak ők voltak képesek három évtizedben is európai kupát nyerni. Meg most nekem! Ettől kissé öregnek érzem magam, de roppant büszke vagyok” – „szerénykedett” a portugál szakember.

Meglehet, Mourinho nem tartozik a legszimpatikusabb futballtrénerek közé, és aligha mondható, hogy csapatai látványos játékot nyújtanának, de hogy az egyik legeredményesebb edző, az elvitathatatlan. Ötödik európai kupafináléjában szerepelt, és az ötödik sikerét aratta. Angliai ténykedése idején aggatták rá a becenevet: Special One. A történtek után hívhatjuk Special Five-nak is.

Mourinho 2003-ban UEFA Kupa-győzelemre vezette a Portót, megszakítva a klub 18 éve tartó kontinentális kupanélküliségét. Egy évre rá a Bajnokok Ligája serlegét is magasba emelhette a gárdával. A Chelsea-nél 50 éves nyeretlenségének vetett véget azzal, hogy bajnok lett a kékekkel. Később megszakította a Pep Guardiola korszakos Barcelonájának dominanciáját, és Spanyolországban a La Liga élén végzett egy 100 pontos idénnyel. Az Inter 12 év után nyert vele Európában, abban az esztendőben ráadásul triplázott a milánóiakkal. A Manchester Unitednél kevés volt az Európa Liga-diadal, elküldték, erre most az AS Románál írt történelmet: az EK a rómaiak első európai trófeája.

„Nagyon sok minden kavarog a fejemben. Történelmet akartunk írni, hát történelmet írtunk. Az egy dolog, ha úgy győzöl, hogy azt mindenki elvárja, de egészen más, amikor tisztában vagy vele, a siker halhatatlan marad – utalt arra Mourinho, hogy a MU-nál nem értékelték a 2017-es EL-sikert, és hogy ehhez képest a vörös ördögök nem nyertek azóta se semmit. – Már a kezdetek kezdetén éreztük, hogy felérhetünk a csúcsra ebben a sorozatban, ám egyre nehezebb akadályok kerültek elénk, egyre erősebb ellenfelek érkeztek azáltal, hogy az Európa Ligából csatlakoztak komoly riválisok. De mindvégig keményen dolgoztunk” – mondta.

Egy efféle siker után rögvest fölvetődött, hogyan tovább, folytatja-e Rómában, ám gyorsan pontot tett az ügy végére: „Szerettem a volt csapataimat is, anno Porto-drukker voltam, aztán chelsea-s, imádom a Real Madridot, akárcsak az Intert vagy a Manchestert. De remélem, nem sértődnek meg, ha azt mondom: az alatt a 12 hónap alatt, amióta az AS-nél vagyok, igazi római lettem. Itt folytatom, ez nem is kérdés. Most elutazom, kiülök a tengerparti házam teraszára, és átgondolok sok mindent. Jó emberek vesznek itt körül, jó projektet építünk! Megbeszéljük a terveinket” – zárta szavait Mourinho.

A holland drukkerek nem voltak ennyire emelkedett hangulatban, konkrétan annyira kikészültek a finálé elvesztése miatt, hogy Rotterdam utcáin törni, zúzni kezdtek, kirakatokat törtek be, székeket dobáltak. A rendőrség vízágyuk bevetésével tudta megfékezni a randalírozókat.