Man Ray Emmanuel Radnitzky néven született Philadelphiában 1890-ben, egy zsidó család legidősebb gyermekeként. New Yorkba költözésüket követően a család nevet változtatott, hogy elkerüljék az antiszemitizmusból fakadó diszkriminációt. Emmanuel később beceneve után vette fel a Man nevet.
Alkotói pályája a festészettel kezdődött. A megélhetésért kommersz képeket és szerkezeti rajzokat is készített, míg komoly alkotásai inkább a XIX. század stílusaihoz idomultak, de hamar megcsapta az avantgárd szele. Nagy szerepet játszott ebben Marcel Duchamp, akivel 1915-ben ismerkedett meg. Amellett, hogy Duchamp munkáiban is segédkezett, később maga is készített readymade alkotásokat. A két művész 1920-ban New York Dada néven kiadványt is megjelentetett, azonban Man Ray szerint a dadaizmus nem volt összemérhető a város kaotikus világával. Egy ízben azt írta: „A dada nem élhet meg New Yorkban. Egész New York dada és nem tűr meg konkurenciát.”
Man Ray 1921-ben hagyta el a Nagy Almát Párizsért. Ettől fogva a fotó vált legfőbb médiumává, de a festészettel se hagyott fel. Duchamppal kötött barátsága miatt hamar bekerült a párizsi művészvilág pezsgésébe. Különlegesen beállított képei nagy befolyással voltak a szürrealizmusra, emellett klasszikus portré fotókat is készített. Műtermében olyan nevek fordultak meg mint Pablo Picasso, Ernest Hemingway, Salvador Dali, és James Joyce is. Sok női modellel dolgozott, egyikük mégis kiemelkedett a többi közül: Alice Prin, „művésznevén” Kiki, aki nem csak Man Ray, de számos más alkotó múzsája volt a múlt század húszas éveiben. Mindenkit ismert és mindenki ismerte, lehengerlő kiállásával igazi sztárnak számított.
Man Ray számára azonban Kiki nem csak az ihlet, de a szerelem forrását is jelentette. Hat évig tartó kapcsolatuk alatt közel négyszáz fotót készített Kikiről, melyek közül a leghíresebb a nemrég elárverezett Ingres Hegedűje. Az eredeti cím, a Le Violon d'Ingres, franciául egyfajta kifejezés is a hobbira, ami abból ered, hogy a francia klasszicista festőművész kedvelt elfoglaltsága volt a hegedülés. A fotó kompozíciója pedig Ingres egyik 1808-as festménye, a Baigneuse de Valpinçon parafrázisa.
Kiki bohém személyisége sajátos megjelenéssel párosult, ami állítólag éppenséggel Man Ray keze munkáját dicséri, ugyanis múzsáját ő sminkelte nap mint nap, még szemöldökét is maga rajzolta meg. Alice Print azonban nem úgy kell elképzelni mint Man Ray játékszerét. Rendkívül független nőnek számított a maga korában. Nem elégedett meg a modell szerepkörrel, festett képeket is, melyekből 1927-ben még önálló kiállítás is nyílt.
A múzsa kicsapongó életmódja egy idő után azonban Man Ray számára is kellemetlenné vált. Megtörtént egyszer, hogy Kikit verekedés miatt bevitték a rendőrök, miután egy kávézó tulajdonosa nyíltan rosszullétűnek nevezete. Azért, hogy ne kerüljön börtönbe, Man Ray ügyvédjének orvosi papírokat kellett beszereznie, amivel Kiki ideggyengeségét igazolhatták.
Idővel Man Ray új szerelemre talált tanítványa, Lee Miller személyében. Szakítása Kikivel azonban nem volt zökkenőmentes. Millert más szeretők követték, Man Ray dadaista és szürrealista fotói mellett filmeket is rendezett. Egy-két, a húszas években készített alkotásában Alice Prin is szerepelt, akinek csillaga kapcsolatuk végével lassan leáldozott. Bár az évtized vége felé még saját kabaréja is volt, névre szóló helye egy nívós párizsi étteremben, és jó barátja, Ernest Hemingway előszavával jelent meg memoárja, elhatalmasodó alkoholizmusa és kokainfüggősége miatt a talaj lassan mégis kicsúszott a lába alól.
Kiki göröngyös életútja 1953-ban ért véget, két évvel azután, hogy Man Ray visszatért Hollywoodból, ahova a háború miatt menekült. Dacára kettejük múltjának, és annak, hogy művészete legjavát Kikiről készült fotói alkották, nem lehet tudni Man Ray megjelent-e egykori múzsája temetésén.
Legdrágább fotók
Korábban Andreas Gursky Rhein II című munkája volt a legnagyobb árért eladott fotó. 2011-ben másfél milliárdért kelt el. A képen egy folyó látható és két zöldellő partja mint egymásra pakolt, vízszintes egyenesek.
Peter Lik 2014-ben ugyan azt állította, hogy Fantom című fotóját 2,3 milliárd dollárért sikerült eladnia. Ezt azonban nem sikerült bizonyítania és a vevő sem állt soha nyilvánosság elé, így erősen kétségbe vonható, hogy az üzlet valóban megköttetett volna. A fotón egyébként az Arizonai Antelope kanyon látható, ahol egy ponton fényoszlopként süt be a napfény, amiben a kavargó por szellemalakot ölt.
Gursky előtt 2011-ben Cindy Sherman 1981-ben készült Címtelen #96 képe is birtokolhatta a legdrágább fotó titulusát, bár csak fél évig. A majdnem másfél milliárdért értékesített képen a művésznő egy tinédzser lányt imitál miközben narancssárga pólóban és szoknyában fekszik a hasonló színű linóleum padlón, réveteg tekintettel.
Man Ray műveiért már korábban is fizettek százmilliókat, akár milliárdos összeget is, azonban főként a fotóiért. Festményei és readymade alkotásai már sokkal kevesebbet érnek a műtárgypiacon. A rekord összegű árverés viszont a mellőzött művek értékét is növelheti.
