“Tudja, mit mondok magának? Le kell szarni az egészet magasról!” – mondja lapunknak széles mosollyal az arcán Éva a Tungsram újpesti gyárának kapuja előtt. Ő az egyetlen, aki mosolyog, pedig Éva munkahelye is megszűnik néhány hónap múlva.
A gyárkapun műszakváltáskor kilépő legtöbb dolgozó egyáltalán nem vidám, a legtöbben nem akarnak beszélni az egy nappal korábban bejelentett csoportos leépítésről. Lipcsei Mihály egyike a keveseknek, akik vállalják a véleményüket a történtekről. A 48 éves családapa termékfejlesztőként dolgozik a Tungsramnál, immár 27 éve. Elmondása szerint a cég nagyjából 10 éve indult el a lejtőn:
hiába csökkentették az olcsó, hagyományos izzók volumenét, és próbálták a vevőket a drágább LED-es égők felé terelgetni, ez nem jött be, sok vevő a konkurenciától vásárol inkább sima körtét, ráadásul 2018-ban a GE eladta a Tungsramot, így elvesztették azokat a piacokat is, amelyekre az amerikai anyacégen keresztül jutottak el.
– Nem jött be Orbánéknak ez a “szerelősor országosdi” – fogalmaz hozzátéve, a kínai bérekkel akartak itt versenyezni, ahelyett, hogy diplomát és tudást igénylő munkahelyeket teremtettek volna. De a kormánynak az is a célja, hogy ne okos, gondolkodó embereket „termeljen”, mert őket nem lehet manipulálni. Mihály elmondása szerint 10 évvel ezelőtt még európai léptékben is kiemelkedő volt a kutatási részlegük, mára viszont az akkori 120 fejlesztőből mindössze hárman maradtak.
„Azt mondták, hogy jó lesz ha, eladja a céget a GE, Tungsramként is sikeresek leszünk”
- emlékszik vissza a tulajdonosváltásra Krisztina, aki 21 éve dolgozik a vállaltnál az éppen most bezárt autólámpa üzletágban, minőségbiztosítási területen. Így ő már tudja, hogy legfeljebb szeptemberig dolgozhat a Váci úton. Krisztina állítja, ő még akkor sem sejtett semmi rosszat, amikor néhány hónapja a cég egyoldalúan megváltoztatta a kollektív szerződés végkielégítésekre vonatkozó pontjait, amivel természetesen a dolgozók járnak rosszabbul.
Persze aggódik, de a szaktudása lehetővé teszi, hogy máshol helyezkedjen el, majd hozzáteszi, hogy az itteni rossz fizetés miatt nem is sajnálja annyira, hogy így alakult.
Lipcsei Mihály azzal egészíti ki, hogy a fizetések tényleg nevetségesek a cégnél:
a dolgozók 30 százaléka minimálbéren van, a szerelősor mellett nagyjából 1200 forintos, már megemelt órabért fizetnek, ugyanakkor a gyárral szemben lévő McDonald’son olyan molinó virít, ami 1800 forintos órabért kínál.
Pontos számokat nem tud, de ahogy Mihály fogalmaz irodai, “non produktív” területeket is érinteni fog a leépítés, mert a Váci úton van a cég menedzsmentje, a pénzügyesek, a beszerzők, a sales-esek, ám ha nincs mit eladni, az ő munkájukra sincs szükség.
A gyárban viszonylag sok a nyolc általánost vagy szakmunkásképzőt végzett dolgozó, és mivel a termelés is leáll, ők is sokan lesznek az újpesti gyár 400 elbocsátottja között.
– Amikor jöttek a Jörgék (Jörg Bauer, a Tungsram Csoport vezérigazgatója), én azt mondtam, maximum egy év! Tovább bírták, de várható volt a bezárás”
– mondja továbbra is mosolyogva Éva. “Most minek idegesítsem magam olyanon, amin nem tudok változtatni? Csak az egészségem megy rá, annyit meg nem ér.” Éva 18 éve kezdett dolgozni a Tungsramnál, szerelősor mellett, de 12 éve már csak takarít. Van egy másodállása is, azt mondja, majd abból él ezután.
“Csak fizessék ki rendesen a végkielégítésemet!”
- teszi hozzá.
Mihály azt mondja, bár villamosmérnök, gyakorlata csak a világítástechnikában, illetve autólámpák terén van. Idehaza kevés a hasonló fejlesztőközpont, és “azok is a harmadát fizetik egy londoni szendvicscsomagolóhoz képest, ami nonszensz”. Kavarognak az elképzelések a fejében, és miután nyelveket is beszél, azt sem zárja ki, hogy végül külföldön fog kikötni.
Itt a vége, 1600 embert kirúgnak a Tungsramtól