Reggelente hűvöske még a levegő, de feltartóztathatatlanul közelít már a nyár, azaz a söridő, a sörszezon, a sörivó ember legkedvesebb évszaka, amikor egymás után nyílnak a színesebbnél színesebb teraszok, mint megannyi virág, s ezeken a virágteraszokon a csapolt sörök a szirmok. Jaj, ez milyen szépen sikerült, ez az első mondat, ebből is látszik, hogy már rég volt, amikor zöld lombok alatt ülve söröztem egy városligeti kerthelyiség árnyékos asztalánál, hosszan tűnődtem, csöndben, egyedül, édes magányban, s messze jövendővel vetettem össze jelenkort. Ezen összehasonlításból mindig a jövendő jött ki győztesen, mely a jelenkornál mindig ragyogóbb, fényesebb és szikrázóbb vala – de függött az elképzelt jövendő képe attól is, hogy mennyi sört ittam. Öt korsó hideg csapolt sör után megszépül minden, kivéve a jelenkort – nem lehet annyit inni, hogy ami édes hazánkban ez időtájt folyik, azt a sörivó ember kévánatosnak láthassa.
Szóval ott tartottam a merengésben, hogy április második felében járunk már, és hamarosan beköszönt a május, amely a szabadtéri sörivás első hava. Milyen szép lesz, istenem. Május elsején, amely idén amúgy is vasárnapra esik, én ott fogok ülni a Városligetben és csapolt söröket fogok inni, kerül, amibe kerül.
És hát pont erről fog szólni ez a kis sörtárca most: a pénzről.
Mert attól tartok, hogy nemcsak a nyár közelít felénk feltartóztathatatlanul, hanem ugyanilyen feltartóztathatatlan sebességgel közelít felénk a drágulás, amely a sört, s annak alapkellékeit is érinteni fogja – arról nem is beszélve, hogy milyen felfordulást csinált Vlagyimir Vlagyimirovics, minden oroszok cárja és Putyinja az árpa világpiacán ezzel az ő kis speciális ukrajnai hadműveletével.
Hogy dramatikusabb legyen e kedvesnek és illatosnak indult tárca sötét végkifejlete, először hadd tájékoztassam a nyájas sörivó olvasót arról, hogy a világon mely országok termelik sörünk alapanyagát, az árpát. Először is, a világon (úgy értem, a Föld nevű bolygó azon országaiban, ahol az árpa megterem) 2020–21-ben összesen mintegy 160,5 millió tonna árpa termett, és a szakemberek szerint 2021–22-ben ez a szám meglehetős csökkenést mutat: a világ össz-árpatermesztését most 147 millió tonnára becsülik. Ez a 13 millió tonna különbség nem kevés. Sőt, nagyon is drámai csökkenés ez. Mindjárt mondom is, hogy miért.
Hát azért, mert ha az Európai Unió valamiben első a világon, az az árpatermesztés. (A másik mutató, amelyben világelsők vagyunk, az a döntéshozatali procedúra lassúsága, ami miatt az EU lassan olyan dinoszaurusszá kezd válni, amely azt sem fogja észrevenni, ha kihal.) A világ árpatermesztésében az Európai Unió vezet, mégpedig évi 53 millió tonnával.
Nem fogják kitalálni, hogy melyik ország a második.
De igen, ki fogják találni.
Oroszország az.
Putyin Oroszországa, amely jelenleg nem az árpatermesztés növelésével, hanem éppen ellenkezőleg, az árpatermesztés csökkentésével van elfoglalva, tekintettel arra, hogy Ukrajnában vív harcot a semmiért. Oroszország évente úgy 17 millió tonna árpát termesztett – már úgy értem, eddig, azaz a véres 2022-es esztendőig. Hogy jövőre mennyit fog termelni, azt nem tudom megjósolni, azt viszont meg tudom mondani, hogy melyik ország az, amely az EU-n és Oroszországon kívül jelentős mértékben kiveszi a részét a sör alapanyagának előállításából.
Nem fogják kitalálni, hogy melyik ország az.
De igen, ki fogják találni.
Ukrajna az.
Ukrajna eddig évente úgy 10 millió tonna árpát termesztett, ami jelentős mennyiség – s most méltóztassanak visszaemlékezni arra a két számadatra, amit voltam szíves önökkel megosztani a világ össz-árpatermesztését illetően.
Az orosz agresszor brutális támadása emberi életek ezreit oltotta ki Ukrajnában, hát nem volna méltányos, ha én közben amiatt nyafognék, hogy Ukrajna árpatermesztése idén megy a levesbe, sőt, ha a háború elhúzódik, akkor az ukrán mezőgazdaságnak jövőre is annyi. De azért nem árt tudni: gyanúm szerint a világon idén és jövőre kevesebb árpa lesz, mint eddig, az a kevesebb árpa jóval többe fog kerülni, mind eddig, ennélfogva az egekbe szökik a sör ára. Ezt onnét (is) gondolom, hogy érdekes módon nem azokban az országokban állítják elő a legtöbb sört, ahol a legtöbb árpa terem: magyarán mind Oroszország, mind Ukrajna jelentősen hozzájárult a világ sörkészletének előállításához – legalábbis eddig.
Amúgy a statisztika azt mutatja, hogy 2020-ban a világon 1,8 milliárd hektoliter sört gyártottak, ebből a legtöbbet (341 millió hektolitert) természetesen Kínában, míg a megosztott második helyen az Egyesült Államok áll holtversenyben Brazíliával. Kína, az Egyesült Államok és Brazília vélhetően mind az Európai Unióból, mind Oroszországból és Ukrajnából importált árpát – és idén vélhetően nem fog. Vagy ha mégis, akkor igen keveset.
Úgyhogy ha idén nyáron elballagunk egy napsütötte, olcsó teraszra sörre szomjasan, és ránézünk az árjegyzékre, akkor azt fogjuk látni, hogy egy korsó sör ára 1500 forint. Mire nagyot sóhajtunk, elküldjük Putyint a picsába és hazaballagunk szomjasan.
