vártam a szürkületben
Akutagava nyomán
könnyű őszi vagy tavaszi férfi
kabátnak éreztem magamat
úgy éreztem a falon lógok
egy szögön vagy a fogason
sietve beakasztottam hát magamat
a sarokban álló szekrénybe
a virágba borult cseresznyefák
sivárnak láttak engem
mintha kötélre aggatott rongy lennék
a virágba borult kötelek
rongyosnak láttak engem
de ez nem kötelezett semmire
könnyű voltam és bent lógtam végre
a szekrényben amely a sarokban állt
cseresznyevirágzás idején elrongyolódtam
gyönyörűnek láttam magamat
a szekrényben vártam a szürkületben
szerelmesemet aki nem jön el soha
tüzes hold
Jim Morrison nyomán
a dolgok nem mindig
és nem pontosan olyanok
amilyennek látszanak
az elhagyott autók
és a gyufásdobozok
soha el nem mondott történetek
magad kitalálta börtönre ítéltek
pedig korán van még
a gyújtogatáshoz
van-e hold az ablakodban
nincs feljegyzés róla sehol
beszélsz mindenkihez
de nem ért senki sem
találjuk fel újra az illúziókat
találjuk fel újra életeteket
és halálotokat
találjuk fel újra szemüvegtokotokat
hogy végre láthassátok a holdat
a látszatok nem mindig
pontosan olyanok mint a dolgok
az emberek a holdon járkálnak
a film fekete-fehérre vált
szitakötő szálldos a csillagok alatt
elhagyott autók
és elhagyott gyufásdobozok
találják fel újra a tüzet
van-e tüzes hold az ablakodban
