Minden professzionális párt úgynevezett központi kommunikációs panelekkel (kkp) dolgozik: a legfontosabb kérdésekben kidolgozza azokat a mondatokat, amelyeket a politikusainak alkalmazni kell. Nem feltétlenül hazugságok ezek, inkább csak csúsztatások, finomítások, enyhe vagy durva manipulációk - alapvető céljuk azt, hogy a megszólalók ne összevissza beszéljenek. Magyarországon ezt a módszert a Fidesz fejlesztette tökélyre – ha ilyesmiben van tökéletes megoldás -, már nem is központi, sokkal inkább Orbán-paneleket használva. Vagyis amit Orbán mond, ahhoz kell igazodni, a fő csapásirányt a miniszterelnök jelöli ki.
Nem állítom, hogy ebben a modellben már Oroszország szintjére jutottak, de az is igaz, hogy nem volt még itthon ennyire szélsőséges helyzet. Másként: a Fidesz csak szóban indított háborút, de azt folyamatosan, új és új, általa kijelölt ellenségekkel szemben. Így aztán, szerencsére, azt nem tudhatjuk, hogy mi lenne a kkp egy valóságos hadviselés esetén.
Az oroszokról már tudjuk: ők valójában nem támadták meg Ukrajnát. Vagyis hiába látjuk a tankokat, harci repülőket Ukrajna földjén és légterében, azok a küldőik szerint nincsenek is ott. A Fidesz még nem tart teljesen itt, de az irányt tizenkét éve hűségesen követi, csiszolgatja, tökéletesíti. Vagyis amit látunk, hallunk, az valójában nem az. Például Orbán Putyin-barátsága nem az, különben is, az orosz elnököt voltaképpen Gyurcsány szabadította ránk, mint ahogy az orosz gáztól való függőséget is.
Igaz, kellett pár nap, míg eljutott idáig a kormánypárt. Most is, mint számos más esetben,
a váratlan helyzet napokig kommunikációs zavart okozott: nem találták – Orbán nem találta – a megfelelő mondatokat, amelyek átértelmezik, átkeretezik a valóságot. Nem volt könnyű feladat, kiváltképp, hogy a magyar miniszterelnök csak néhány nappal az orosz agresszió előtt üldögélt az orosz elnök vendégeként Moszkvában,
és csak pár órával a vizit után büszkélkedtek azzal, hogy immáron tizenharmadszor fogadta őt Putyin, ezúttal békemissziót teljesítve, és egy pici plusz gázszállítást kiharcolva.
Ebből a helyzetből, ebből az alapállásból kellett visszajönni, kellett megtalálni a kiutat. Vagy legalábbis megpróbálni. És sikerült? – tehetnék fel a kérdést Kovács Zoltán után szabadon. Vajon sikerült-e megfelelő kommunikációs elemet találni? Ha igen, ha nem, ez lett a kiválasztott út: Totó kutya. Totó kutya, amelyet – Németh Zsolt szíves közlése szerint (magyar parlament, 2022. március 10.) – Gyurcsány Ferenc ajándékozott az Apró-villában (sic!) Vlagyimir Putyinnak. Totó kutya már néhány nappal korábban is felbukkant a fideszes kommunikációban, de akkor még csak megsimogatta az orosz diktátor (pedig agyon is lőhette volna…); ám csütörtökre, az új államelnök megválasztásának napjára, Totó kutyát már el is vitte magával Vlagyimir Vlagyimirovics.
Mintegy annak szimbólumaként, hogy mindaz, ami ma történik, a háború, a káosz a benzinkutakon: kizárólag Gyurcsány felelőssége. No meg persze néhai Totó kutyáé, amely így vált a világpolitikát átalakító – állattá.