Az elsőt rögtön el is lehet dobni. Az az lett volna, hogy Putyin jön és két lépésben mattot ad. Az ukránok megadják magukat, Zelenszkij lemond és áttelepül Varsóba, a kijevi Krestyatikon a nép virággal köszönti a bevonuló orosz csapatokat. Minden arra utal, hogy ez volt Putyin terve. Ám, mint arra Mike Tyson nehézsúlyú bokszvilágbajnok felhívta a figyelmet, „mindenkinek van egy terve, aztán jövök és orrba vágom”. Az orrba vágásról ezúttal az ukrán nép gondoskodott. Még csak nem is a hadsereg, bár az sem bizonyult gyengének, és hát nekik is van két nehézsúlyú bokszvilágbajnokuk, a két Klicsko fivér, akik közül az egyik most éppen Kijev polgármestere.
A második a néhány hét vagy hónap után bekövetkező orosz katonai győzelem. A nagy városok romjai között a hadsereg és a Putyin 340 ezres nemzeti gárdája, a Roszgvárgyija járőrei cirkálnak, a törvényes kormány tagjai halottak vagy elmenekültek. De az oroszoknak és a hozzájuk pártolt helyi politikusoknak nincs egy nyugodt pillanatuk, rendszeresek a merényletek és a fegyveres szabotázsakciók. Választásokról ilyen körülmények között szó sem lehet, Ukrajnát tartósan az orosz költségvetésnek kell eltartania, ez viszont megviseli a hazai közvéleményt és otthon is be kell vetni a gárdistákat.
A harmadik a konfliktus elhúzódása, a frontok megmerevedése. Ebben az esetben előbb vagy utóbb érvényesülne a felek gazdasági kapacitása közötti különbség, és Oroszország vereséget szenvedne. Ukrajna vagy legalábbis Nyugat-Ukrajna ellenállását ugyanis Amerika és az Európai Unió finanszírozná, amivel Moszkva képtelen lenne felvenni a versenyt. Az orosz katonák a havi 500 dolláros fizetésükért még csak-csak átkeltek a határon, de aligha akarnak hónapokig a lövészárkokban élni. A kilőtt rakéták, az elveszített harckocsik, helikopterek és repülőgépek pótlása elszívná az ország életerejét – pont, mint az afgán háború tette a Szovjetunióval. Moszkva ekkor már beérné Kelet-Ukrajna bekebelezésével, de a falat így is túl nagy, kihasadna tőle a kis gömböc.
A negyedik a háború átterjedése az Ukrajnával határos Moldovára vagy, ami kevésbé valószínű, de annál veszélyesebb, a NATO-tag Lengyelországra és a Baltikumba. Moldova ügyében Románia nem maradna közömbös, és könnyen lehet, hogy ugyanott tartanánk, mint a NATO-tagok elleni közvetlen agresszió esetén. Egy ilyen konfrontáció azonban rövid ideig tartana és remélhetőleg tárgyalással végződne.
Az ötödik eshetőség feltételezi, hogy Putyin józanul felméri a történteket, és megpróbálja diplomáciai úton bebiztosítani azt, amit eddig megszerzett. Ehhez persze partnerek is kellenének, akik egyelőre nem látszanak. A nyugat elszigetelte Oroszországot, és alighanem úgy számol, hogy az idő neki dolgozik.
Itt elértünk a hatodik verzióhoz: Putyin kaput. A palotaforradalom nem ismeretlen az orosz-szovjet történelemben, de rövid távon azért nem érdemes bízni benne.
Olyan szcenárió sajnos nincs, hogy csatakosan felébrednénk a rémálomból, és békésen csiripelnek a madarak. A február 24. előtti állapotokat már nem lehet visszaállítani.