Az elmúlt 12 évben a politikai kommunikáció olymértékben eltávolodott a realitástól, hogy egy állítás megfogalmazásához – érkezzen akár az ország első számú vezetőitől – nincs már szükség valóságalapra. Annál, ami van, sokkal fontosabb, hogy mit szeretne hallani a közönség, illetve mivel szerezhető a legnagyobb politikai előny. Itt van például ez a szerdai eset, az EU Bíróságának döntése a jogállamisági rendeletről meg az ellene benyújtott lengyel és magyar keresetről, illetve az ítélet fideszes interpretációja. Nézzük meg először az utóbbit, vagyis hogy mit állít a kormány(fő) meg a kormányzó párt, aztán vizsgáljuk meg, mi történt valójában, hátha kiderül, van-e a kétféle történetnek közös részhalmaza.
„Brüsszel nem akar belenyugodni abba, hogy Magyarország nem enged a nyomásgyakorlásnak, a gyermekeket célzó LMBTQ-propaganda megállítására is törvényt hozott, sőt még népszavazást is kiírt. Ezért perelték be Magyarországot, ezért indították az egész jogállamisági dzsihádot, ezért akarják megbélyegezni, elítélni és megbüntetni hazánkat.”
A bírósági döntés utáni percekben a Fidesz által uralt összes médiacsatornán megjelenő magyarázat szerint azért büntetik „hazánkat”, mert nem akarjuk, hogy a gyerekeink rossz meséket olvasva felnőttkorukra az ereszen kössenek ki. Ezért hát a bíróság (vagy Brüsszel?) „beperelte Magyarországot”, elindítva a „jogállamisági dzsihádot”.
Az nyilván csak a szőrszálhasogató eurokratákat zavarja, hogy a szóban forgó jogi fórum nem Brüsszelben, hanem Luxembourgban székel. Ez olyasmi, mint amikor Orbán Viktor hajnalban belemondja a véletlenül épp arra járó kamerába, hogy indul Brüsszelbe „megvédeni a magyarokat”, miközben valójában az Európai Parlament strasbourgi ülésére tart. Alternatív valóságunkban Brüsszel lett Szodoma és Gomorra (Szájer József sokat tudna erről mesélni), nem lehet helyettesíteni.
A valóságban az EU-t a médiaszabályozás 2010-es, illetve az alkotmány 2011-es ledarálása óta foglalkoztatja a magyar jogállam helyzete. Járt itt mindenféle bizottság, született féltucat jelentés, négy éve elindult a 7-es cikkely szerinti eljárás, és végül, de még mindig csak 2020 decemberében, megszületett az uniós rendelet, kimondva, hogy ahol a jogállam haldoklik, és ezért nagy esély van az EU-támogatások elkorrupciózására, onnan akár pénzeket is elvonhatnak. Az Orbán-kormány 2021 márciusában maga fordult az EU Bíróságához a rendelet ügyében – nem minket pereltek be, hanem mi kezdeményeztünk bírósági ügyet. A világhírű homofóbtörvény 2021. májusi keltezésű. Vagyis a kisebb megszakításokkal 12 éve tartó „jogállami dzsihád” legfeljebb akkor lehet a melegeket megbélyegző magyar jogszabály következménye, ha feltételezzük, hogy „Brüsszel” (vagy Luxembourg) már 2010-ben tudta, miről fog álmodni a törvénytervezetet benyújtó Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella tizenegy év múlva.
A mesének sokféle vége lehet, de az az opció biztosan nincs a listán, hogy a bűnös bűnbánatot tart, és ezentúl csak az igazat mondja. Minek is tenné – még összezavarna vele vagy 2,5 millió hazafit.