Két beavatott forrás is azt közölte Macron moszkvai útja kapcsán, hogy az elnök időt akar nyerni, mert azt szeretné, ha legalább áprilisig befagyna a helyzet. Akkorra ugyanis már tudni lehet, mi lesz a magyar, a szlovén, illetve a francia választás eredménye, noha a politikus hivatalosan még nem közölte, megméretteti-e magát másodszor is.
Mindenesetre a látogatással magasra tette a lécet, mert az kínos lesz, ha üres kézzel tér haza. Pont most, amikor Franciaország látja el az EU soros elnöki teendőit. Jó ideje rengeteg gesztust tett a Kremlnek, ám ez nem akadályozta meg az orosz vezetést abban, hogy Afrikában behatoljon a hagyományos francia érdekövezetbe. Pl. a múlt év végén Maliban, ahová orosz zsoldosok érkeztek, francia illetékesek szerint Moszkva támogatásával.
Ugyanakkor Kelet-Európa bírálja, hogy az államfő nyitni kíván az oroszok felé. A térség bizalmatlan, amikor azt látja, hogy Marcon az új európai biztonsági rendről tárgyal orosz kollégájával.
A Német Külpolitikai Társaság illetékes szakértője arra figyelmeztet, hogy a NATO minden eddiginél inkább megosztott Ukrajna ügyében. Az USA és Nagy-Britannia a kemény fellépés és az elriasztás mellett van. A németek, franciák és olaszok emellett a párbeszéd szükségességét hangoztatják. Ugyanakkor a harmadik csoport, benne Magyarországgal, Bulgáriával és Szlovákiával, szeretne kimaradni az egészből, ideértve, hogy csapaterősítést küldjenek a területére. Stefan Meister hozzáteszi, hogy normális körülmények között Németország egyengetné el az ellentéteket, ám most gyenge a kormánya.
És ezt csak megfejeli a populizmus, Trump és a Brexit. Az orosz elnök pedig igyekszik meglovagolni a lehetőséget, hogy újraalakítsa a biztonsági rendet. Ily módon viszont különösen fontos szerep jut a NATO-tagoknak a földrész délkeleti részén, ám ők leginkább az olcsó gáz és a nacionalizmus között ingadoznak. Ennek megfelelően egy részük nem akar hallani vállalt kötelezettségeiről, más részük
viszont teljesíti azokat.
Magyarország az egyik fő célpont, hogy oda további katonaságot vezényeljenek. Csak éppen Orbán évek óta különleges viszonyt ápol az oroszokkal. Nyíltan csodálja Putyint, ugyanakkor elutasítja a szankciókat, így ki is érdemelte az elnök pincsikutyája gúnynevet. A múlt héten arról tárgyalt Moszkvában, hogy országa a piaci árnál jóval olcsóbban kapjon gázt, illetve sok szó esett Paksról is. Ennélfogva viszont kerüli, hogy vita legyen a katonai szervezet fokozott jelenlétéről magyar földön.
A jobboldali újság vezércikke arra hívja fel a figyelmet, hogy egy orosz agresszió szédületes humanitárius hatásokat váltana ki, aminek része, hogy új menekültválság robbanhat ki, mivel számtalan ukrán hagyná el országát a szomszédos Lengyelországon, Szlovákián, Magyarországon és Románián keresztül. Csak éppen az EU nincs felkészülve rá.
A következményeket leginkább a lengyelek éreznék meg. Az egyik belügyminiszter-helyettes a napokban azt közölte, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyvből kell kiindulni. Akár több millióan is beözönölhetnek. Varsó 7 éve elzárkózott a migránsok befogadásától, viszont Brüsszel legutóbb támogatta a PiS-kormányt, amikor Európa destabilizálására a belarusz elnök szükséghelyzetet idézett elő a közös határon, megtorlásul az unió által elrendelt szankciók miatt.
Hogy 2015-höz képest ezúttal más a lengyel hozzáállás, az nem meglepő. Már több mint egymillió ukrán vendégmunkás dolgozik Lengyelországban. Közülük 300 ezren állandó tartózkodási engedélyt kaptak, többségük fiatal. Jelenlétük áldás a gazdaság számára, még ha nem is mindig megy simán a beilleszkedés. De nagy ellenállás nincs a jelenséggel szemben.
Viszont Közép-Európa egymaga nem tudna megbirkózni a feladattal, ha további ukrán milliók jelennek meg a keleti határokon. Itt Brüsszelnek kell segítenie a tervek kidolgozásában. A legjobb azonban az volna, ha sikerülne elrettenteni Putyint az agressziótól. De lehet, hogy nem hagyja magát eltérít
A Nyugat továbbra is bízik abban, hogy az orosz elnök csak blöfföl, amikor invázióval fenyegeti Ukrajnát, ám kérdés, ki hozza meg a döntést: az ésszerű, vagy a veszett Putyin? – mutat rá elemzésében a lap fő külpolitikai szakírója. Akik hisznek benne, pontosan tudják, hogy Putyin milyen: könyörtelen és amorális. De egyben ravasz és számító. Vállal kockázatot, de nem őrült. Mások szerint viszont lassanként elveszti a józan eszét, mert túl hosszú ideje van hatalmon, így kapcsolata mind inkább megszakad a valósággal, paranoid. És a Covid miatti bezártság csak rontott a dolgon. Már csupán egy szűk tanácsadói körre hallgat.
Ezért mind inkább érzelmek és szélsőséges elméletek vezérlik. Ám a nyugati diplomácia jelenleg javarészt abból indul ki, hogy egy normális elnökkel van dolga. Ezért szembesíteni akarja azzal, mekkora árral jár, ha megindítja a támadást. A hadsereg hatalmas áldozatokat szenved, a gazdaság visszazuhan, kemény szankciók jönnek és a nemzet mind inkább magára marad. Újabban futnak be jelek, hogy a jobbik énje kerekedik felül. Bár a tettei nem erre utalnak, hiszen különösen aggasztó, mekkora erőket összpontosított Belaruszban.
Egyben befejezi a háborúhoz szükséges logisztikai előkészületeket. Szakértők szerint az oroszok igen gyorsan elfoglalhatják akár Kijevet is. Csak éppen az elnök számára jobban kifizetődne egy korlátozott offenzíva, mert az inkább megosztaná, semmint egyesítené a Nyugatot. Az ukrán kormány belebukhat, Moszkva pedig elismerhetné önálló köztársaságként Kelet-Ukrajnát.
De ha az eszeveszett Putyin határoz, aki szenvedélyesen hisz az oroszok és az ukránok egységében, ugyanakkor paranoid módon feltételezi, hogy az események mögött Amerika áll Ukrajnában, nos, akkor radikálisabb lépésekre kell felkészülni. Viszont nem számol az ukrán nacionalizmussal. Mintha nem értené, mekkora ellenállás fogadná az orosz csapatokat. Az egészben a gond csak ott van, hogy aggasztóan szűk a mezsgye aközött, ha valaki őrült, illetve őrült módjára cselekszik.
Az orosz és a kínai államfő azt jelentette be az olimpia megnyitója alkalmából lezajlott egyeztetés után, hogy olyan világot akar, amely biztonságos a diktatúrák számára – hangsúlyozza a vezércikk. Úgy értékeli, hogy sokat elárult a találkozó baráti hangvétele, mármint arról, hogy a két önkényúr támogatja egymást. De az egység kinyilvánításánál sokkal fontosabb, hogy a közös közlemény gyakorlatilag azt tartalmazza: készek együtt szembeszállni az Egyesült Államokkal.
Ebből azonban még nem következik, hogy Peking minden további nélkül zöldre állította az jelzőt Ukrajna lerohanásához, de azt ki lehet hámozni a nyilatkozatból: ha az oroszok megindítják a támadást, számíthatnak Kínára a gazdasági szankciók kivédéséhez. Később pedig szó lehet a hírszerzési információk megosztásáról, valamint közös fegyverfejlesztésről is.
A hidegháború eleje és Sztálin, illetve Mao szövetsége óta a Nyugat talán most első ízben néz farkasszemet egy olyan párossal, amely nem egyszerűen ellenséges, hanem katonailag erős, a technológiát tekintve korszerű, gazdaságilag jól áll és politikailag stabil. Természetesen a Moszkva-Peking 2.0 ideológiailag éppen olyan arcátlan, mint annak idején a sztálinizmus. De azért nagyon sok potenciális viszályforrás állhat közéjük és ez ismét megosztottságot eredményezhet köztük.
Ám a legfontosabb jelenleg az, hogy ellenségesek az USÁ-val szemben, továbbá azt hiszik, hogy az hanyatlik és ki lehet használni a gyengeségét. Hszi és Putyin egyértelműen azon van, hogy a világ biztonságos legyen a despoták számára. A nyugati demokráciáknak pont ilyen határozottan kell fellépniük velük szemben.
Közeledést hoztak a lengyel elnök brüsszeli megbeszélései, áttörést azonban nem. A látogatással Duda egymásnak ellentmondó jelzéseket küld, az EU azt sugallja, hogy vannak fenntartásai. Annál is inkább, mivel a politikus előzőleg az egyetlen magas rangú európai vezetőként Pekingben járt, vagyis szétrombolta még a látszatát is, hogy az unió közös álláspontot vall Kína kérdésében.
Von der Leyen a nyilvánosság előtt egy szóval sem említette, hogy tárgyaltak volna legkényesebb kérdésről, tehát arról, hogy a nemzeti-konzervatív lengyel kormány aláássa a jogállamot. A vendég ezzel szemben nagy optimizmust sugárzott, mármint hogy immár az unió is kész a probléma megoldására. Bennfentes körökből azt hallani, hogy több hónap után végre ismét elmozdulást tapasztalni Varsó részéről.
Ám előbb meg kell nézni, mit is tartalmaz az államfő által javasolt törvény a sokat kifogásolt Fegyelmi Kamara feloszlatásáról, amibe Brüsszel szerint beletartozik az is, hogy vegyék vissza a testület által elbocsátott bírákat. Duda mindenesetre azt reméli, hogy országának ily módon nem kell megfizetnie a sok-sok millió eurós bírságot, amiért nem hajtotta végre az Európai Bíróság ítéletét, és végre megindulnak a milliárdok a koronaalapból. Ám a PiS már oly mértékben ellenőrzése alá vonta az igazságszolgáltatást, hogy már nincs is szüksége a kamarára.
Az sem egyértelmű, hogy az államfő mennyire függetlenítette magát Kaczynskitól. Sokatmondó ugyanakkor a koalíciós partner igazságügyi miniszter, Ziobro kijelentése, miszerint szó sincs arról, hogy Lengyelország feltette volna a kezét Brüsszellel szemben. Mindenesetre a kilátásba helyezett engedmény utalhat arra, hogy a pénzek megvonásának megvan az eredménye. Ideértve, hogy Morawiecki végre rendezte a vitát a csehekkel a határmenti lignitbánya ügyében.
Von der Leyenre nyomás nehezedik, hogy legyen kemény a jogállamiság kérdésében és vesse be az új mechanizmust, amely lehetővé teszi a források befagyasztását. Az Európai Bíróság jövő szerdán teszi közzé a magyar és lengyel panasz nyomán, hogy jogilag mennyire fogadható el az új rendszer. Ha rábólint, a Bizottság aligha kerülheti el, hogy ne éljen vele, mellesleg a büntetés elsősorban Magyarországot fenyegeti. Ugyanakkor Brüsszelben lengyel részről jelezték, hogy ha nincs megállapodás, akkor megtorpedóznak minden olyan javaslatot, amelynek jóváhagyásához egyhangú támogatás szükséges.
A brutális igazság az a brit Tory Pártról, hogy az mindig becsukta a szemeit Boris Johnson hibái láttán, amíg futott a szekér, vagyis jók voltak a népszerűségi mutató. Ám a konzervatívok most pánikba estek, mert nem tudják, mitévők legyenek: szabaduljanak meg a populista vezértől vagy ragaszkodjanak hozzá, mert eddig hatalmon tartotta őket. Így látja kommentárjában a helyzetet Andrew Marr, aki több évtizede a BBC sztárriportere, és ebben a minőségében sorra készíti az interjúkat a közélet legnevesebb személyiségeivel.
De akárhogy is döntenek, annak nagy visszhangja lesz a demokratikus világban. Befolyásolja az egész ország nemzetközi megítélését, miután Johnson oly sok kárt okozott a büszke briteknek. A párt számára az a tét, hogy visszaáll-e tekintélye, de végső soron az önbecsülés forog kockán. Hiszen tudni lehetett róla, hogy megveti a megszokott normákat, szabályokat, amerre csak jár, árulás, súrlódás, felrúgott barátság és dühödt ellenállás szegélyezi útját.
Ő viszont soha nem hajlandó feladni. De hatalmas karizmája van, az időzítés az egyik erőssége. Rendkívülien okos, tud az érzelmekre hatni, ami persze sok tekintélyelvű vezető sajátja. Ám minél inkább kultuszt alakított ki maga körül, párttársai annál inkább megengedték neki, hogy átlépjen bejáratott szabályokon.
A populizmus megérkezik a Nyugatra, bár Johnson sosem volt Trump. Liberálisabb, látja a bevándorlás előnyeit, viszont ő is kész a maga javára módosítani a törvényeken, valamint elferdíteni az igazságot, hogy megszerezze, illetve megtartsa a hatalmat. Egyre több az olyan demokrácia a világban, ahol személyi kultusz alakul ki, lásd Magyarországot, Indiát vagy Brazíliát. Alapjuk, hogy a szavazók szenvedélyesen azonosulnak a vezérrel, akitől függ a remény, a jólét és a biztonság.
Általában erősen túlfűtött politikai légkörrel jár, de a nagy baja az, hogy minden dől, ha a nagy ember kudarcot vall vagy gyengének bizonyul. Szerencsére egy sor demokrácia képes maga kigyógyulni a populizmusból. A felelős parlament és a szabad sajtó korlátozhatja, sőt meg is fordíthatja a negatív következményeket. Ha Johnson lelép a színről, olyasvalaki jön, aki alatt feltűnően gyorsan érezni lehet majd, hogy más lett az ország.
A londoni magyar magyar nagykövetnek nincsenek kétségei, hogy a választás szabad és tisztességes lesz. Kumin Ferenc, aki egy időben a kormány szóvivője volt, az erősen jobboldali lapban megjelentetett írásban politikai elfogultságot vet mindazok szemére, akik elemzőként fenntartásaikat hangoztatják a választási rendszerrel kapcsolatban.
Azzal érvel, hogy a brit szisztéma alapján a Fidesz még a kétharmadosnál is sokkal nagyobb győzelmet aratott volna 4 évvel ezelőtt. Továbbá – fejtegeti – az ellenzéknek jelenleg minden esélye megvan a győzelemre. A magyar demokrácia pedig jól működik és eleven. Az emberek tájékozódnak, megfontolják a tapasztaltakat, majd szavaznak. Semmi sem dől el előre, semmi sem lehetetlen.
A választási szabályokat pedig igazából kétszer is egyszerűsítették, ideértve, hogy megszüntették a választó körzetek közötti egyenlőtlenségeket.
