Az olasz lapok hónapok óta a tegnap megkezdődött elnökválasztási procedúrával foglalkoznak, amelyen a képviselők, a szenátorok és a régiók megbízottjai szavazhatnak. Ám a jól értesült újságok sem tudták megjósolni, ki lesz Sergio Mattarella utóda. Nem is tehették, hiszen nemhogy a jobb- vagy baloldalon nincs egység, még a pártokon belül sem.
Mario Draghi a legesélyesebb, de ettől a megoldástól majd mindenki fél, mint a tűztől: mi lesz, ha megválasztják? Ki képes az örökébe lépni miniszterelnökként és egy kormányba terelni olyan teljesen különböző ideológiájú tömörüléseket, mint a balközép Demokrata Párt vagy Salvini populista Ligája? A politikai erők – a kormányt nem támogató, szintén populista Olasz Testvérek kivételével – nem akarnak előrehozott választást, kényelmes nekik a mostani helyzet.
Az olasz elnökválasztás azért fontos, mert az államfőnek nagyobbak a jogkörei, mint Németországban, ő dönthet a kormányfő személyéről, feloszlathatja a parlamentet. A választás folyamata a nagy tét ellenére mégis jellegzetesen olaszos, nem mindenki veszi véresen komolyan. Eleve egy szavazási kör úgy hat órán át tart, megadják a módját. Mivel bárki bármilyen nevet ráírhat a szavazócetlire, egészen érdekes nevek bukkannak elő. 1978-ban az olasz labdarúgó válogatott gólvágójára, Paolo Rossira 10 szavazat esett. Még szerencse, hogy nem lett elnök (nem is lehetett volna ifjú kora miatt), mert az 1982-es vb-döntőben részint az ő góljával győzték le a németeket 3-1-re. De legutóbb kapott szavazatot Francesco Totti, az AS Roma egykori legendája és Sophia Loren is. Sőt, egy képviselő Bianca nevű kiskutyája nevét véste a papírra. Az eb azzal érdemelte ki a jelölést, hogy amikor meghallotta a nevét, megmozdította a fülét.
Mindezek után bármilyen hihetetlen, de igaz: az olasz elnökválasztás Európa jövőjére is hatással lehet.