Nehéz sorrendet felállítani, hogy mikor élte át a legnehezebb időszakait a Népszava, de az biztos, hogy Deák Andrásnak sem volt könnyű dolga. A rendszerváltás idején lett a Népszava főszerkesztője, egy olyan időszakban, amikor még ugyan a SZOT tulajdonosként jegyezte a lapot, de a fejlesztésre már nem futotta, 1991 után pedig, a szakszervezeti vagyon törvény által kötelezett felosztását követően a lap értékesítése volt napirenden. Ez egészen 1994-ig tartott, pontosan addig, amíg Deák András irányította, irányíthatta az újságot.
Lényegében a Népszavánál kezdte újságírói pályafutását, úgy lépdelt előre a ranglétrán, egészen addig, míg 1990-ban a szerkesztőség tagjai nem választották meg főszerkesztőjüknek. Ebből a tisztségéből navigálta a Népszavát – sok-sok kérő közül –, a munkatársak szavazatai alapján Fenyő János kezébe. Megválasztása is mutatja: népszerű, elismert újságírója volt a Népszava csapatának; igencsak szűkös körülmények között kellett az újságot előállítania, nap, mint nap. És képes volt megoldani ezt a lehetetlennek látszó feladatot, az új tulajdonos azonban már nem vele képzelte el a jövőt. Ennek ellenére a szívében végig megmaradt népszavásnak. Amit talán az is mutat, hogy az utolsó napjaira készülve – éveken át küzdött a betegséggel –, csak azt kérte szeretteitől: halála esetén a Népszavát értesítsék. Senki mást, csak a Népszavát.
Isten veled András. Mi, kései utódaid, köszönjük, hogy átsegítetted ezt az újságot azokon a rendszerváltás utáni buktatókon. Rajtad is múlt, hogy ma még létezünk, létezhetünk.
