Aligha én vagyok az egyetlen, aki a boltból kijövet ránéz a blokkra, és megállapítja: egy hete ugyanezekért az árukért nem ennyit fizettem. A vásárlók, azaz a végfelhasználók a sor végén állnak, és lehet, hogy már több hónapja zajlik a drágulási folyamat, mire náluk lecsapódik. Ők fizetik a kereskedő, a nagykereskedő, a feldolgozó és a termelő hasznát, sőt az államnak is leróják a termékekre kivetett 5, 18, vagy 27 százaléknyi adót. Most a sertéstenyésztők időben figyelmeztettek: tessék a drágulásra készülni, mert a sor másik végén a disznókat nevelők árat fognak emelni. És nem a kereslet-kínálat ingadozása miatt, nem is szezonális okokból, hanem a túlélésért. Most minden élelmiszerrel foglalkozó cikk róluk szól, az árrobbanás a legenyhébb megfogalmazása annak, ami a következő félévben várható ezen a piacon. Ők tehát szóltak. De ne legyenek illúzióink, ezen felbátorodva hallhatjuk majd a csirke-, pulyka- és tojástermelőket, a tejeseket is panaszkodni, és így tovább.
Még az érveik is hasonlóak: zavarok vannak a piacon, az energia ára az egekben, a munkaerő drágult, a költségek legnagyobb részét kitevő takarmányárak elszálltak. A sertéstartóktól tudjuk, hogy a tápárak folyamatos drágulása az év végén felgyorsult, amit már lehetetlen kigazdálkodni - egységesen azt mondják, árat kell emelni. Hogy ki milyen drágítást tud elfogadtatni a felvásárlójával az élősertésért, az egyedi tárgyalásokon dől el, de okkal feltételezzük: sok termelő vágya, hogy kétszámjegyű és kettessel kezdődő legyen.
Mindezek - hamarabb mint várnánk -, a húspultok ártábláin is láthatóak lesznek. Hogy mit tesz rá a feldolgozó, mennyivel fejeli meg a kereskedő, nem tudjuk. De igaz lehet a jóslat, hogy ami tavaly az energiaárakkal történt, az várható idén az élelmiszerpiacon. A blokkot nézve, már el is kezdődött.