Washington Post
A vezércikk semmi rendkívülit nem talál abban, hogy Trump a minap teljes mellszélességgel kiállt az újraválasztásért küszködő Orbán Viktor mellett, mert itt két rokonlélekről van szó, még akkor is, ha a volt elnök alapvetően hazafelé politizált a nyilatkozattal. Mindesetre mindkettő nacionalista, akiben nem csupán az a közös vonás, hogy nem kér a migránsokból, továbbá a demokratikus játékszabályokból, de emellett rosszul álltak hozzá a járványkezeléshez is. Ily módon a két ország „előkelő” helyet vívott ki magának a különféle halálozási statisztikákban.
Kölcsönösen igen jó véleménnyel vannak a másikról, amihez Trumpnál hozzátartozik, hogy ő hosszú ideje rokonszenvez a korrupt tekintélyuralmi politikusokkal, lásd Putyint, valamint a Fülöp-szigetek és Brazília államfőjét. Mind a hárman megszegik az emberi jogokat, megnyirbálják a politikai jogokat.
Hogy Trump elkötelezte magát Orbán mellett, az szembemegy az Európa és az USA által vallott alapelvekkel: a szabad sajtóval, a független igazságszolgáltatással, a pluralizmussal és az erős civil társadalommal. A magyar vezető immár pária az unióban, miután bontja le a demokrácia alappilléreit. A Covid-19 arra volt jó neki, hogy növelje jogkörét. Akarat nélküli bábokkal töltötte fel a bíróságokat, a Pegasust kormánykritikus újságírók megfigyelésére használta, saját érdekeinek megfelelően alakította át a választási szabályokat, kemény kézzel elérte, hogy szövetségesei felügyeljék a médiát és az egyetemeket.
Ám ezzel együtt, vagy éppen ezért kivívta a tengerentúli jobboldal behízelgő tiszteletét. A konzervatívok oda vannak érte, mert a fehér, keresztény nacionalistát látják benne, aki szögesdrótakadályt emelt, nehogy a menedékkérők bejussanak az országba. Ellenben meg nem szólaltak, amikor zsidóellenes szólamokra ragadtatta magát, vagy amikor korlátozta az LMBT-közösség jogait.
Az Egyesült Államok persze már a hidegháború idején felkarolt autokratákat, a szovjetek legyűrése többet számított, mint a szövetségesek brutális politikája, korrupt rendszere. Ám amikor Trump beáll Orbán mögé, akkor azért veti be az amerikai tekintélyt a magyar demokrácia lebontásának alátámasztására, mert ily módon saját magának akar menlevelet, tehát hogy zavartalanul rohamozhasson meg választásokat, szavazati jogokat, egyéb alkotmányos biztosítékokat.
AP
Bár idáig a lengyel vezetés szakmányban tagadta, hogy az ország megvette az izraeli kémprogramot, Kaczynski most mégis elismerte, hogy igen, beszerezték. Ám azt cáfolta, hogy politikai ellenfelek megfigyelésére használták volna. Azzal érvelt, hogy nagy hiba volna, ha a titkosszolgálatoknak nem lenne a kezében ilyen eszköz, mint ahogy sok más országban is bevetik azt a bűnözés és a korrupció ellen. Közérdek volt, hogy pont ilyen célokra beszerezzék a szoftvert.
Arra viszont semmi okot nem lát, hogy bizottság vizsgálja ki az ügy körülményeit, annál is kevésbé, mert szerinte a lehallgatás nem befolyásolta a három évvel ezelőtti választás kimenetelét. Mint emlékezetes, két független külföldi forrás is megerősítette, hogy meghackelték az ellenzék akkori kampányfőnökének telefonját. Ám a PiS vezére szerint ezt semmi sem támasztja alá, csupán a kormányellenes erők hisztériáznak. Annak idején azért kaptak ki, mert kikaptak, nem kéne most mentséget keresniük.
Politico
A lengyel lehallgatási ügy fő célpontja úgy értékelte Kaczynski beismerését, hogy a PiS ugyan folyamatosan hazudozott, de most legalább sikerült kipréselni az igazságot belőle. Idáig az ország erős embere azt állította, hogy nem tudott semmit sem a szoftverről. Azt viszont változatlanul teljes képtelenségnek minősíti, hogy a Pegasust politikai célokra alkalmazták volna.
Ugyanakkor nem zárta ki teljesen a lehetőséget, hogy a képprogramot rátelepítették a már említett szenátor, Brejza okos telefonjára, mondván, hogy a törvényhozó ellen bűncselekmény gyanúja merült fel. Ezt azonban az ellenzéki politikus határozottan tagadja és perrel fenyegetett meg mindenkit, aki az ellenkezőjét hangoztatja.
Az Amnesty International nemzeti igazgatója úgy foglalt állást, hogy az új tények megrázóak, de nem meglepőek. Ám nagy aggályokat vetnek fel nem csupán a politika, hanem a civil társadalom szemszögéből is, hiszen a kormány mérlege igencsak lesújtó az emberi jogok és a jogállam területén. Ugyanakkor az igazságügyi miniszter kitart amellett, hogy semmi törvénytelenség nem történt, szerinte az csak mese, hogy az ilyen szoftver használata ellentétes a jogszabályokkal.
Yahoo/AP
Lengyelországnak a jövő kedden választ kell adnia az EU-nak, hogy mikor és miként kívánja felszámolni az igazságszolgáltatás megrendszabályozására létesített Fegyelmi Tanácsot, amint azt az Európai Bíróság elrendelte, ám a szaktárca helyettes vezetője most azzal vádolta meg az uniót, hogy az törvénytelen követelésekkel hozakodik elő. Ha Varsó nem tesz eleget az ítéletnek, akkor az azt jelenti, hogy legalább 70 millió eurós bírságot kell fizetnie, még inkább késik a támogatás a brüsszeli koronaalapból, sőt lehet, hogy további jelentős összegekről is le kell mondania.
Kaleta kifejtette, hogy a döntéssel az EUB megszegte azt a jogkört, amit Lengyelország az integrációra ruházott át. Ám mint mondta, országa nem fog engedni bizonyos európai intézmények zsarolásának. Az unió legfelsőbb ítélőszéke várhatóan ez évben hozza meg a végleges verdiktet, az előzetes szakvélemény törvénytelennek tartja a Fegyelmi Tanács működését.
A bírság napi egymillió euró és immár 70 milliónál jár, ha a lengyel fél ellenkezik. Ha nem hajlandó perkálni, akkor a Bizottság kamatot számít fel, szükség esetén pedig levonja az összeget a fejlesztési segélyekből. Egy brüsszeli szóvivő azt közölte, hogy a tagok idáig mindig átutalták a büntetést, és bár a végleges ítélet még nincs meg, ám ami esedékessé válik, azt azonnal teljesíteni kell. Még úgy is, hogy ilyen helyzetre korábban nem akadt példa.
Politico
A Visegrádi Csoporton belül egyre nagyobbak az ellentétek, így lassan helyesebb a V4-ek helyett inkább V 2+2-őt mondani. Merthogy Csehország és Szlovákia a jelek szerint a liberális demokráciákkal tart, míg Magyarország és Lengyelország pont az ellenkező irányban halad. De hát Prágában és Pozsonyban nem is olyan régen új kormány került hatalomra, így a két ország visszatért az EU fő áramába.
A négy vezetést sok minden megosztja, pl. az, hogy milyen politikát folytassanak Oroszországgal és Kínával szemben, továbbá, hogy a jogállamiság betartásához kell-e kötni az uniós támogatások folyósítását. A varsói Nemzetközi Kapcsolatok Központjának egyik kutatója úgy fogalmaz, hogy a négyek között még akadnak közös témák, de a románcnak már régen vége.
A szlovák környezetvédelmi miniszter szerint országa nagy lendületet kapott, amikor megbukott Babis, mert így már jó esély van arra, hogy Pozsony nem marad magára a szövetségen belül és inkább kettő kettő ellen lesz a felállás. A nagy töréspont a jogállam, mert a csehek és a szlovákok is erősíteni akarják az EU-t, nem pedig gyengíteni. De hogy itt mi lesz a regionális összefogáson belül, az egyelőre nem világos.
Budapest és Varsó mind jobban elszigetelődik, ezért számukra fontos a V4-es formáció. De Orbán azzal is elidegenítette magától a cseheket, hogy Babis mellett kampányolt a választások előtt, ezért Prágából mostanság sok megértésre nem számíthat. Csehország inkább abban reménykedik, hogy megbukik a magyar, illetve a lengyel vezetés.
Die Presse
A moszkvai Carnegie Központ egyik politológusa úgy értékelte, hogy ami jelenleg Kazahsztánban zajlik, az apokalipszis az autokraták számára. A Kreml azt érzékelheti, hogy Nazarbajev átadta ugyan a hatalmat Tokarjevnek, ám ez cseppet sem sikertörténet. És hát az orosz elnök még nem gondoskodott az utódlás menetéről.
Mindenesetre a központi kézben lévő orosz sajtó azonnal arról cikkezik, hogy az elszabadult indulatok mögött az USA van, ez a fajta reakció szinte már reflexnek számít Moszkvában. Pedig az elégedetlenséget a cseppfolyósított gáz árának csaknem megkétszerezése váltotta ki, és a harag politikai futótűzként söpört végig az országon. Senki sem szervezte, a követelések nem világosak. Ám az igen, hogy az emberek társadalmi-gazdasági okok miatt vonultak az utcára. Az ország igen gazdag olajban és földgázban, de ettől még sokan szegények.
Rengeteg fiatal semmiféle jövőt nem lát maga előtt. Az ország autoriter vezetése nem épített be szelepeket a elégedetlenség levezetésére. A megmozdulásokat három éve is leverték, de a kiváltó okokkal továbbra sem törődtek. A szálakat változatlanul Nazarbajev mozgatta a háttérből.
A nemzet vezérének szobrait egymás után döntik le az országban, a névleges elnök látványosan/megalázó módon túllép elődjén. Oroszországnak viszont rosszkor jön a válság, mert ott az ukrán história, aminek segítségével a Kreml nyugati biztonsági garanciákat igyekszik kicsikarni. Moszkvához hű elemzők azonnal összeesküvést emlegetnek, mármint hogy a másik fél Kazahsztánon keresztül próbálja az oroszokat engedményre kényszeríteni. De Putyin most majd jól megmentheti az ázsiai országban élő orosz kisebbséget, az északi részt történelmi okokból egyébként is orosz területnek tekinti.
Wall Street Journal
A konzervatív lap vezércikke úgy ítéli meg, hogy veszélyes pillanathoz érkezett Európa, mert kérdés, mit ad cserében Biden, hogy Putyin ne támadja meg Ukrajnát. Az orosz fél által előidézett válsághelyzet olyan fenyegetés, ami évtizedek óta nem fordult elő. De az talán még az inváziónál is nagyobb kockázat, hogy az amerikai elnök engedményt tesz Moszkvának.
A Kreml már a kilátásba helyezett hadművelettel helyzeti előnyre tett szert. Hiszen követeléseket támaszt és elérte, hogy két virtuális felsőszintű találkozót is tartsanak. A Fehér Ház láthatólag attól fél, hogy ha felsrófolja az orosz támadás árát, akkor már a jövő heti genfi találkozó előtt lépésre kényszeríti az oroszokat. Putyin ezzel szemben a habozást a gyengeség jelének veheti. Egyébként is jó ideje dolgozik a nagy orosz befolyási övezet helyreállításán és ehhez nyilvánvalóan alkalmasnak gondolja a pillanatot.
Nem világos, nem az van-e mögötte, hogy mit gondol Biden képességeiről. De a fejvesztett afganisztáni kivonulás láttán aligha vannak aggályai az USA túlzott elszántságát illetően.
Még a háborúnál is rosszabb volna, ha az elnök meg tudná félemlíteni a NATO-t és elérné, hogy az kivonuljon Kelet-Európából. Bezsebelné a meghátrálást, megtámogatná vele hazai népszerűségét. Egyben várna a következő lehetőségre – talán a Baltikumban? Vagyis Ukrajna lerohanása tragédiának számítana, de az még rosszabb volna, ha Putyin diktálhatná a nyugati biztonsági feltételeket.
