Csütörtökön telefonon újra tanácskozik egymással Joe Biden amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő az ukrajnai válságról. A két ország delegációi január 10-én, Genfben egyeztetnek az ukrajnai válságról, két nappal később a NATO és Oroszország képviselői ülnek tárgyalóasztalhoz, majd 13-án több európai hatalom is csatlakozik a megbeszélésekhez. Német lapértesülések szerint az Európai Unió is bejelentkezett: Josep Borrell a közösség külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette, hogy az EU nélkül nem lehet tárgyalni a kontinens biztonságát érintő kérdésekről. Ugyanakkor "teljesen elfogadhatatlannak" minősítette azt az orosz igényt, hogy a NATO egyszer s mindenkorra zárja ki Ukrajna és Grúzia felvételét.
A Washingtonban és Moszkvában egyaránt megerősített diplomáciai menetrend arra utal, hogy talán elkerülhető a háború. Amerikai katonai szakértők szerint viszont az eddigi orosz csapatmozgások láttán még korai lenne megnyugodni. A Forbes magazin által megszólaltatott elemzők úgy vélik, hogy mintegy tízezer fő bejelentett kivonása ellenére még mindig százezres orosz erő állomásozik Ukrajna határán. Az amerikai katonáknak készülő Stars and Stripes című lap olyan véleményeket idéz, miszerint az oroszok egyik legvalószínűbb támadási iránya az Azovi-tenger partja, Mariupol és talán Odessza lehet, készülődésük pedig arra emlékeztet, ahogyan annak idején az Egyesült Államok az Irak által elfoglalt Kuvait körül vonta össze erőit. A cikkben megszólalók az amerikai mellett a francia, brit és holland haditengerészet fekete-tengeri jelenlétét is javasolják. Azt is megjegyzik azonban, hogy a hadihajók csak a légi fölény biztosítása után játszhatnak igazi szerepet, s az oroszok erős hajóelhárító rakétaütegeket is telepítettek a térségben.
Mindenki hangsúlyozza, hogy nem világos, mi Vlagyimir Putyin valódi szándéka. Az amerikaiak a maguk részéről mindenesetre igyekeznek növelni egy esetleges offenzíva katonai kockázatait. Joe Biden elnök kedden írta alá a kongresszus által megszavazott új, 768 milliárd dolláros katonai költségvetést, amelyből 300 millió dollárt szánnak Ukrajnának, elsősorban kézi-, páncéltörő és légvédelmi fegyverekre, illetve radarokra. Az ország keleti és északi határának védelmére további 20 millió dollár értékben adnak videókamerákat, drónokat és egyéni védőfelszereléseket. Egyelőre a közelben, a Földközi-tengeren marad az F-18-as vadászbombázókat és elektronikus felderítő gépeket is szállító Harry S. Truman repülőgép-hordozó és kíséretében négy, rakétákkal felszerelt romboló.
Ukrajnában amerikai, brit, kanadai és lengyel katonai kiképzők, illetve tanácsadók, sőt, orosz állítások szerint külföldi zsoldosok is vannak. Ukrán és nyugati beszámolók szerint viszont az elmúlt hetekben orosz katonák és/vagy zsoldosok érkeztek a két szakadár „népköztársaságba”. Hétfőn az amerikai légierő két felderítő gépe 60 kilométernél is jobban megközelítette a kelet-ukrajnai szeparatisták által ellenőrzött térséget. A cél az orosz szárazföldi csapatok mozgásának nyomon követése és rádióforgalmuk lehallgatása volt.
A New York Times néhány napja arról számolt be, hogy a Pentagonban latolgatják, vajon figyelmeztethetik-e Ukrajnát, ha észlelik egy esetleges orosz támadás megindulását. A valós idejű tájékoztatás nagyban megnövelné az ukrán egységek túlélési esélyét a háború első óráiban és megnehezítené a meglepetésszerű orosz harckocsitámadást. Ugyanakkor egy ilyen együttműködés egyrészt felfedheti az eddig titokban tartott felderítő képességeket, másrészt az ukránok megpróbálhatnak megelőző csapást mérni a közelgő orosz menetoszlopokra, amivel éppenséggel ürügyet adnának az oroszoknak az átfogó támadásra. Az amerikaiak és az Egyesült Királyság kiberbiztonsági szakértők kiküldését is fontolgatják, mert feltételezik, hogy az oroszok a szárazföldi offenzíva előtt – vagy helyett – esetleg az ukrán infrastruktúra elleni internetes támadással próbálkozhatnak.
