A hétvégén Lausanne-ben rendezték a Nemzetközi Vívószövetség kongresszusát, ezen közfelkiáltással újra megválasztották elnöknek az üzbég Aliser Uszmanovot, egyúttal kikerült a végrehajtó bizottságból Szabó Bence. A kétszeres olimpiai bajnok jelölését eleve nem támogatta a Csampa Zsolt elnökölte magyar szövetség, helyette a szervezet főtitkárát, dr. Tamás Henriettet ajánlotta a szavazók figyelmébe. Lausanne-ben azonban másképp döntöttek, így egy biztos pozíciót bukott a sportág a nemzetközi színtéren.
Miért nem jelölte Szabó Bencét a magyar szövetség?
Ezt nem tőlem kell megkérdezni, én már eleve el sem indulhattam a posztért. Az előző ciklusban négy évre választottak meg, ez a Covid miatt az olimpia halasztásával együtt öt évre tolódott ki - válaszolta lapunknak Szabó Bence. - Korábban 16 évig nem volt magyar képviselő a sportág stratégiai fejlesztését meghatározó bizottságban, és mivel nem indulhattam, most ezután sem lesz. Paradox, de minimum öt, sőt, inkább nyolc másik ország is támogatta volna indulásom, ám a szabály szerint mindenki csak a saját szövetsége ajánlásával indulhatott. A magyar szövetség által támogatott jelölt beválasztása komolyan nem vetődött fel, erre esély sem volt.
Bármilyen kifogás, észrevétel megfogalmazódott a munkájával kapcsolatban?
Ilyen nem volt. Még az olimpia előtt személyes találkozót kértem Csampa Zsolt elnöktől, szóban közöltem szándékomat, hogy indulnék a posztért. Kifejezetten azért mentem el hozzá, mert korábban Szijjártó Péter külügyminiszterrel sportpolitikai témákban is egyeztettem. Többek között megjegyeztem neki, hogy lejár a mandátumom, és szeretném folytatni, amit a politikus abszolút támogatott. Kérdezte, mit tehet értem, mire én csak annyit tettem hozzá, hogy jó lenne, ha a Magyar Vívószövetségben is így gondolkoznának. Kiállt mellettem, és az ő kérése volt, hogy személyesen egyeztessek Csampa Zsolttal. Aki viszont akkor azt válaszolta, több jelölt is van, és még nem kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Amikor meg kívánt, már nem ön volt a jelölt.
Írásban még egyszer megkérdezte, hogy megerősítem-e szándékomat, amit megtettem, de aztán az elnökségi ülésen addig manipulálta a tagokat, mígnem a jelenlegi főtitkárasszonyt támogatták. Akit viszont én korábban se versenyzőként, se edzőként nem ismertem a sportágból, pedig elég régen benne vagyok. Azt hallottam, a paravívásban zsűrizik.
Miként értesült a döntésről?
Hivatalosan sehogy, az elnökségi után Kamuti Jenő barátilag felhívott, hogy nem leszek jelölt.
A döntésben szerepet játszhatott, hogy két éve ön elindult Csampa Zsolttal szemben a vívóelnöki posztért?
Nem két évre visszamenő ez a történet: ennek egyik leglátványosabb pillanata az volt, amikor a budapesti világbajnokságon engem jelölt ki a Nemzetközi Vívó Szövetség éremátadásra, de Csampa elnök ezt megvétózta. A nemzetközi felkérés ellenére sem adhattam át az érmet. A külföldi kollégák és tisztségviselők nem értették az egészet, egyöntetűen úgy fogalmaztak, ilyen csak Magyarországon és csak a magyarokkal fordulhat elő. Miatta már a sportág számos nagy bajnoka hátat fordítottak a sportágnak, ami egyrészt személyes ügy, másrészt a vívásnak hatalmas veszteség. Olyanok kerültek partvonalra, akik tudnának és akarnának is tenni a magyar vívásért.
Ezután ön is hátat fordít a vívásnak?
Érdekes szituáció, mert korábban már kijelöltek egy januári versenyre supervisornak, s noha jeleztem, nem leszek már bizottsági tag, de ettől még a nemzetközi szövetségben számítanak rám a kard vk-csapatversenyen.
És utána?
Ezzel a szemlélettel nem tudok azonosulni, még edzősködni sincs kedvem ebben a miliőben. Meg lehet lenni vívás nélkül, legfeljebb sajnálja az ember, hogy mi történik a szeretett sportágával. Az meg érthetetlen, hogy a Nemzetközi Vívószövetség meghatározó bizottságába az évek óta ott ténykedő magyar helyett pont a magyar vezetés miatt egy külföldi kerül be. Például lett, maláj vagy panamai. Ez nem az én szégyenem.
