Kovács Dezső, agrármérnök, nyugalmazott egyetemi tanár felkérést kapott, hogy legyen a külső opponense egy végzős hallgató szakdolgozatának. A magyar és angol nyelven oktató, 70 éves, pécsi tanár – aki főképp a vidékfejlesztésről, a turizmusról és az élménygazdaságokról írt tanulmányokat - szívesen vállalta a feladatot, mivel az őt felkérő kolléga szerint a bírálandó szakdolgozat új gondolatokat felvető, izgalmas munka.
A végzős hallgató egyetemétől – amit Kovács Dezső nem kíván megnevezni – a tanár hamarosan kapott egy levelet, amiben közölték, hogy 5 ezer forint az opponensi munka bruttó bére, ám ahhoz, hogy ezt az illetményt az intézmény kifizesse, a tanár el kell küldje a végzettségét igazoló oklevél és nyelvvizsgája másolatát, valamint egy erkölcsi bizonyítványt.
Kovács Dezső nem értette, miért kell ehhez a munkához erkölcsi bizonyítvány, és miért nem az egyetem néz utána a kért adatoknak, hisz azok online felületeken nyilvánosak, adott szerző publikációi pedig a Magyar Tudományos Művek Tárában a név beírásával elérhetők. Mivel évek óta nem volt opponens, így meglepődött a felkínált, megalázóan alacsony összegen. De nem ez bosszantotta, megszokta, hogy nálunk mennyit ér a szellemi munka. Azon viszont nem tudta túltenni magát, hogy a munka elvégzéséért még neki kell oklevél- és bizonyítványmásolatokat készítenie, és erkölcsi bizonyítvány után futkosnia.
A tanár beszélt az őt felkérő kollégával, és elmondta, hogy szakmai kíváncsiságból szívesen opponálja a dolgozatot. Ám baráti alapon, szerződés nélkül, vagyis ingyen, mert ennyi pénzért nem hajlandó az egyetem által kért papírokért egy lépést se tenni.
Utóbb Kovács Dezső megírta a történetét a Facebookon. Korábbi bejegyzéseit maximum 5-10 komment, tetszésnyilvánítás és megosztás követte, most mindegyikből tízszer annyi jött. Az ismerősök felháborodtak az egyetem gépies adminisztrációs eljárásán, de főként az 5 ezer forinton.
Megkérdeztem Kovács Dezsőt, hogy mennyi időt igényel egy ilyen opponensi munka. Azt felelte: ha valaki lelkiismeretesen csinálja, akkor elolvasni 3-4 óra, véleményt formálni és azt megírni, legalább ennyi. Vagyis 500-600 forintos nettó órabért ér ez a doktorátushoz kötött tevékenység. Ha valaki futólag, rutinból csinálja, akkor megvan az egész 4-5 óra alatt, s akkor még akár ezer forint is kikeredik óránként. Ennél ma a diákmunka is jobban fizet, sok helyütt kétszer-háromszor nagyobb órabért adnak a tizenéveseknek.
Megkerestem néhány egyetemet, hogy náluk mennyit fizetnek a szakdolgozatok bírálóinak. Az ELTE kitette honlapjára, hogy az alapképzésben résztvevők opponensei 7 ezret, a mesterképzőt befejezőké 10 ezret kapnak. A többi egyetem nem árulta el ezt a neten, s hogy kérdésünkre választ kapjunk az alapítványi fenntartásúvá átszervezett felsőoktatási intézményektől, nos, ahhoz közérdekű adatigénylés kell. Így heteket kellene várnunk egyetlen számra. Nem vártuk ezt ki, főleg, hogy az intézmények alkalmazottjaitól kaptunk nem hivatalos információt az opponensi tiszteletdíjról, s kiderült, hogy a bírálók másutt is hasonló gázsit kapnak.
