Én lennék az utolsó, aki Vera Jourovát, az Európai Unió biztosát bírálnám. Elég támadást kapott ő a magyar jobboldaltól: Deutsch Tamás például levélben követelte a lemondatását („Vera Jourová megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan támadást intézett Magyarország ellen, ezért az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnökének mennie kell” – írta egy évvel ezelőtt a fideszes képviselő). Orbán Viktor pedig Ursula von der Leyentől kérte a cseh nemzetiségű politikus eltávolítását.
Juorová tehát felvállalta a magyar jogállamiság hiátusai - milyen finom kifejezés – elleni harcot, és nyugodtan kijelenthetjük: jól ismeri a magyarországi viszonyokat. Erről tanúbizonyságot tett a napokban tartott EP bizottsági ülésen is. Arról beszélt, hogy „számos kísérletet látunk kormányok részéről a médiaszabadság aláásására, a médiapiac torzítására”, és megemlítette a magyar KESMA-t, amely a legtöbb állami hirdetést kapja. Kiemelte, hogy várhatóan jövő nyárra elkészül a médiaszabadságról szóló törvény tervezete, amely új eszköz lesz az EU döntéshozóinak kezében a szektor támogatására. A jogszabály elsősorban a sajtó elfoglalása, politikai érdekek vagy gazdasági haszonszerzés érdekében történő felhasználása ellen nyújtana védelmet.
Szép és nemes törekvés, és bár tisztában vagyok vele, hogy sok területen korlátozottak az Unió lehetőségei, kiváltképp két olyan tagországgal a hátukon, mint Magyarország és Lengyelország, de – ezek szerint – nem is teljesen eszköztelen az EU; már ha hinni lehet, hogy lesz egyáltalán egy ilyen új jogszabály. Csakhogy a magyar kormány egy évtizede fojtogatja a hazai sajtót, elfoglalta az állami hírközlő eszközöket, ellehetetleníti a független médiát (lásd: Népszabadság), maga alá tereli a vidéki lapokat (lásd: KESMA).
Ismétlem: az Orbán-rezsim lassan tizenkét éve korlátozza, számolja fel a magyar sajtószabadságot, jó mintát adva ezzel számos uniós és nem uniós országnak. Hadd legyenek hát kétségeim afelől, hogy mit ér majd egy jövő nyári törvénytervezet.