Nemzetközileg is figyelmet érdemlő mezőny jön össze a Duna Arénában csütörtökön rajtoló úszó Világkupán, amelyen a tokiói magyar olimpiai csapat színe-java érdekelt lesz. Az újdonsült olimpiai bajnok Milák Kristóf mellett rajtkőre áll a világ- és Európa-bajnok Kapás Boglárka, illetve ott lesz többek között Burián Kata, Késely Ajna, Kenderesi Tamás, Telegdy Ádám, Szabó Szebasztián, Jakabos Zsuzsanna is.
A névsorolvasásból nem véletlenül marad ki a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka, aki Tokió óta civil életét építgeti, a közösségi oldalon posztolt képei alapján vizet csak pohárban látott, az edzéseket gyakorlatilag nyaralásra cserélte. Ami esetében érthető, ez már a magánélete, magánügye, hiszen láthatóan nem tervezi élsportolói karrierjét a korábbi szinten tovább vinni.
Viszont egy sor külföldi kollégája érdekelt lesz a Duna-parton, a világsztárok közül is kiemelkedik a dél-afrikai olimpiai bajnok, Chad le Clos, valamint a tokiói olimpia legjobb női úszója, a négy arany és három bronzérmet szerzett ausztrál sprintfenomén, Emma McKeon (mellettük még számtalan világ- és Európa-bajnok, illetve helyezett is indul).
A Vk azonban nem csupán egy szimpla verseny lesz a magyarok sztárjainak, sokkal inkább demonstráció: tudniillik három úszó is edzőt cserélt az olimpia óta, most viszont először kell szembesülniük elhatározásuk következményével. Plasztikusan azzal, hogy jó vagy rossz döntést hoztak.
A három kiemelt érdeklődést generáló edzőváltás három különböző történet: nincs bennük párhuzamos szál, legfeljebb a végeredmény lett ugyanaz, jelesül mindegyik edzőcserével végződött.
A csodaúszó Milák Kristóf nyolc, intenzitásban mindent felülmúló év után döntött a váltás mellett: a világcsúccsal nyert világbajnoki cím, és az olimpiai bajnoki arany sem ingatta meg döntésében, szeptemberben hivatalosan is befejezte az együttműködést Selmeci Attilával. A tréner megszólalásaiban (így lapunkban is) hangsúlyozta, olyan szituáció alakult ki kettőjük viszonyában, ami ellehetetlenítette a közös munkát. Esetükben a két generációnyi korkülönbség is szerepet játszhatott ebben, a trénernek elsősorban viselkedési és hozzáállásbeli fenntartásai voltak Milákkal szemben, az úszó azonban ezeken nem kívánt változtatni, és Kapás Boglárka edzőjéhez, Virth Balázshoz igazolt (akit amúgy úszókörökben a szaktekintélyek közé sorolnak).
Kenderesi Tamás esete alapvetően más, a pécsi világklasszis Rióban bronzérmes volt, Tokióban negyedik, ám edzője, Tari Imre bejelentette: a továbbiakban nem szeretne ilyen magas szinten az úszással foglalkozni, több időt kíván a családjával tölteni, ergo a kiváló szakember nyugdíjazta magát. Utódja a pécsi szakosztály fiatal trénere, a 30 éves Turós Máté lett, aki korábban már irányította Kenderesi felkészítését.
Késely Ajna ugyancsak váltott, ám őt más motiválta: a húszéves, háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok pályaíve saját bevallása szerint is megbicsaklott, a pazar nemzetközi bemutatkozást, Eb-ezüstöt nem követte siker, fény, csillogás. Tokióban elmaradt legjobbjától, holott négyszáz gyorson a mezőny harmadik legjobb ideje volt az övé, de végül a döntőről is lemaradt, csakúgy mint nyolcszáz méteren. Az úszónőt a jövőben Bernek Péter készíti fel, aki elvileg akár még indulhatna is a Világkupán, ugyanis most vonult vissza. Késely annyira vágyta az őt körül vevő közeg változását, hogy Turi Györgyöt hagyta ott egy nullkilométeres edzőért. Turi a Széchy Tamás-féle iskola egyik utolsó képviselője, a vasszigor és az edzői döntések megkérdőjelezhetetlensége nála alapvetés, amit a XXI. század fiataljai egyre kevésbé tolerálnak. Az úszónő új környezetre, új impulzusokra vágyott, Bernek Péterrel való együttműködésük a magyar úszósport egyik nagy kísérletének ígérkezik. Mivel Bernek Tokióban még a vízben tempózott, nincs edzői múltja: ezzel együtt a tréneri rutin hiányát simán ellensúlyozhatja, mivel tökéletesen tisztában van azzal, hogy egy mai versenyzőnek milyen fizikai és mentális igényei vannak a gyilkos felkészülés és versenyszezon alatt.
