Klaus Johannis azt mondta Orbán Viktorról, hogy minden családban van olyan oldalági rokon, aki öt percenként elcsesz valamit. A melléfogások ügyében elég nyíltan kell beszélni vele, túlzás volna ezért kihajítani Magyarországot az EU-ból. A román elnök Aachenben tartott beszédet, ahol átvette az idei Európa-díjat, amelyet Magyarországról idáig Horn Gyula és Konrád György érdemelt ki.
A jelentés emlékeztet arra, hogy a politikus már jó ideje nincs jó véleménnyel a magyar kormányfőről. Olyannyira nem, hogy tavaly tavasszal olyan kijelentésre ragadtatta magát, amit a romániai magyar kisebbség sértőnek talált, sőt, a román Diszkrimináció-ellenes Tanács megdorgálta érte az államfőt.
A mostani elismerést ugyanakkor azért ítélték neki oda, mert „hidat épít a Kelet és Nyugat között”. A bíráló bizottság a döntéssel egy olyan kelet-európai előtt kívánt tisztelegni, aki más mint Orbán vagy Kaczynski, a magyar, illetve lengyel erős ember. Aki keményen kiáll az olyan elvekért, int a jogállam, a demokrácia és emberi jogok. A ceremónián részt vett a szlovák elnökasszony is, aki azt hangsúlyozta, hogy a társadalmak semmiféle türelmet nem tanúsíthatnak az intoleranciával szemben.
Maga az ünnepelt ugyanakkor előadásában szóvá tette, hogy országa még mindig nem csatlakozhatott a schengeni övezethez, azaz másodrendű tagnak számít. Pedig az unió erejét nem adja – emelte ki -, hogy koncentrikus körökből áll, vagy hogy egyes csoportjai eltérő sebességgel haladnak.
A Budapesten járt EP-delegáció osztrák tagját megdöbbentette, hogy a hatalom képviselői, illetve Fidesz-közeli újságírók időnként milyen agresszivitással fogadták őket. A szociáldemokrata Bettina Vollath közölte, hogy ez vonatkozik Orbán Viktorra is, aki elutasította, hogy találkozzon a hétfős delegációval, amely a három nap során a jogállam, az alapjogok helyzetét igyekezett felmérni. Ideértve a sajtó és a tudomány szabadságát, továbbá az emberi jogok tiszteletben tartását.
A politikus úgy összegezte tapasztalatait, hogy Magyarországon egyre rosszabb állapotban van a jogállamiság. A hatalom mind kevésbé hajlandó a párbeszédre, szabad média gyakorlatilag már nem létezik. A tömegtájékoztatást megszállta az állam, kritikus újságírókat hallgatnak le, a független szerkesztőségek munkatársait nem hívják meg a sajtótájékoztatókra, nem engedik be őket bizonyos eseményekre, illetve ha bejutnak is, kérdéseket nem tehetnek fel.
De ugyanilyen aggasztó, hogy szakmányban születnek az új törvények, ám így nem lehet alaposan megvitatni a javaslatokat, már ha egyáltalán megtárgyalják a benyújtott tervezeteket. Ez pedig alaposan kihat a jogalkotás minőségére. Az osztrák politikus ugyanakkor helyesli, hogy a Bizottság lefékezte a koronaalap folyósítását az Orbán-kormánynak. Itt már okvetlenül szankciókra van szükség, az udvariaskodás a továbbiakban semmire sem jó, nyomást kell gyakorolni – mutatott rá.
A lap szerint Lengyelországban nagyon afelé tartanak a dolgok, hogy az Alkotmánybíróság 4 nap múlva kimondja a nemzeti jog elsőbbségét az uniós szabályokkal szemben. Erre abból következtet a tudósítás, hogy a csütörtökön tartott nyilvános meghallgatáson a bírák, akik egytől-egyig a PiS kinevezettjei, nem is igen próbálták eltitkolni a véleményüket. Olyanokat mondtak, hogy az EU gusztustalan. Vagyis az ellentétek egyre inkább kultúrharc formáját öltik. Miközben Varsó igyekszik elkerülni a viszony kiélezését, hiszen milliárdokat veszíthet rajta, ha Brüsszel visszatartja az újjáépítési csomag vonatkozó részét, illetve befagyasztja a költségvetési utalásokat.
A mostani jogvitában igazából az a tét, miként vélekedik Lengyelország a liberális sokszínűségről, és az alkotmánybírák személyeskedő, illetve agresszív megnyilatkozásaiból az derült ki, hogy az ítélet gyakorlatilag már megvan, illetve hogy a Jog és Igazságosság a hatalmas uniós támogatások dacára az országot áldozatnak tekinti. A nyilvános eseményen az ellenvéleményeket meg sem hallgatták, letorkollták azt, aki ellentmondott volna a hivatalos nézeteknek. Volt olyan bíró, aki elfogultsággal vádolta meg az Európai Bíróságot, továbbá hogy az bele akarja ütni az orrát a lengyel belügyekbe.
A bizottság ugyanakkor már azt provokációnak tekinti, hogy a miniszterelnök kezdeményezésére egyáltalán felmerült a nemzeti jogrend primátusa. Ha a taláros testület a PiS álláspontjára helyezkedik, akkor a hatalom gyakorlatilag kivezeti az országot az EU-ból.
Az Európai Ügyészség vezetője ismét keményen nekiment a szlovén kormányfőnek, amiért az továbbra sem hajlandó kinevezni a két nemzeti képviselőt a június óta működő testületbe. Codruta-Kövesi szerint Szlovénia ily módon fekete lyukként működik és akadályozza a korrupció elleni küzdelmet, hiszen az uniós vádhatóság nem tud utánajárni a szlovén földön felmerült gyanús eseteknek. Ideértve az uniós alapok körüli visszaéléseket.
A román szakember szerint Jansa ily módon akadályozza az EPPO működését és súlyos precedenst teremt. Az államfő arra hivatkozik ugyanakkor, hogy a szlovén ügyészség csupán két jelöltet terjesztett elő, pedig úgy lett volna sportszerű, hogy több név közül lehet választani. Egyébiránt szerinte a hazai vádhatóság igencsak lassan jár el a csalások és korrupciós ügyek felderítésében. A Bizottság szóvivője kijelentette, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Különben jelenleg Ljubljana tölti be az EU soros elnöki tisztét.
A vezércikk úgy foglal állást, hogy a belorusz államfő fegyverként veti be két szomszédja ellen a migránsokat, ám ezt az EU nem hagyhatja annyiban. Az egyetlen megoldás azonban csak az, hogy a diktátornak távoznia kell. Az elemzés rákos szövetnek minősíti a politikust, miután az elcsalta a választásokat, majd a tiltakozók közül százakat vetett börtönbe. Később eltéríttetett egy utasszállító gépet, hogy elfogjon egy ellenzékit, most pedig a migránsokkal igyekszik zsarolni Litvániát és Lengyelországot.
Azaz nem csupán a saját nemzetére nézve jelent fenyegetést, hanem exportálja a gengszterséget. Hiszen az illegális migránsok belorusz utazási irodák közreműködésével szervezetten érkeznek Minszkbe, és most már nem csupán Irakból, hanem Bagdadon át Afrikából és Afganisztánból is. Hotelekben szállásolják el őket, majd onnan az út a lengyel és a litván határra vezet. Naponta kb. 500 emberről van szó, akik közül a határtérségben már többen meghaltak a kihűléstől, illetve a kimerültségtől, hiszen a két unió tagállam nem engedi be őket. A senki földjén bolyonganak, reménytelenül. És ez így megy augusztus óta.
Amit az unió idáig tett válaszként az nem elegendő, mert Lukasenko törvénytelenül van hatalmon és elítélendő módszereket alkalmaz. Itt az idő, hogy menjen.
A dán bevándorlásügyi miniszter kifejtette, hogy annak idején hiba volt megbírálni Orbán Viktort, amiért sietve kerítést húzott a szerb határon, mert ez nagyon is józan lépés volt, tekintve a migránsok ellenőrizetlen bevándorlását. A politikusnak, aki amúgy egy etióp bevándorló gyermeke, nem ez az első nagy feltűnést keltő húzása. Az utóbbi hónapokban pl. az illetékes hatóságok az ő követelésére függesztették fel több száz szír menekült tartózkodási engedélyét.
A koppenhágai szociáldemokrata kormány két éve azzal a jelszóval került hatalomra, hogy egyetlen menedékkérőt sem kíván beereszteni. (Tavaly azonban ezzel együtt 1515-en megkapták az engedélyt.) Most pedig 15 kilométernyi szögesdrótot küldött Litvániának, hogy az le tudja zárni a belorusz határt. Igaz, a határ 500 kilométer hossza húzódik, tehát a gesztus meglehetősen jelképes. Viszont maga szögesdrót nagyon hasonlít arra, amelyet a magyar-szerb határon kifeszítettek: pengéi halálos sérüléseket okozhatnak.
Az erősen konzervatív lap a Hitler-Chamberlain-paktum tapasztalatai alapján arra figyelmeztet, hogy nem szabad Kínához törleszkedni. Mint megállapítja, általában olyan országok csodálják a diktatúrákat, amelyek az egykori nemzeti nagyság elvesztésén búsongnak. Úgy látják, hogy az ilyen rendszerek dinamikusabbak, határozottabbak. Emellett a megbékítés hívei szerint ezek a rezsimek a népet képviselik, holott épp a népet nem engedik megszólalni.
Jó 70 éve tartó uralma alatt a Kínai Kommunista Párt valószínűleg több embert gyilkolt meg, illetve éheztetett halálra, mint bármely más kormány a történelem során. Teng Hsziao-ping ugyan nyitott a világra, de reformjait mára tökéletesen eltörölték. A nacionalista Hszi minden gyalázata ellenére azonban a nyugaton sokan azt kérdezik, hogy nem szabad együttműködni egy ekkora országgal, amely így jön felfelé?
Nos, ha megnézzük, hogy mi történt Hong Konggal, az ujgurokkal, a kínai hírszerzés miként szivárog be vállalatokhoz, egyetemekre, hogyan terjeszti a hivatalos propagandát, terjeszkedik katonai erővel, továbbá hogy mennyire titkolózik a koronajárvány eredete ügyében, akkor a válasz az, hogy a megbékítés csak még jobban felbátorítja az adott országot. Úgy látja ugyanis, hogy a másik oldal gyenge.
Persze a mostani kísértés még sokkal nagyobb, mint a náci Németország vagy a Szovjetunió esetében volt, hiszen sokkal több pénz forog kockán. Ezt azonban Peking is pontosan tudja.
