Úgy lett ikon, egy kortalan nemzedék kortalan ikonja, hogy soha nem akart legendája lenni a magyar undergroundnak. Nem sok maradt utána abból a korszakából, azokból a korai évekből, amíg 1971-ben a hatóságok szó szerint ki nem verték az országból. „Élete minden másodperce provokáció volt a hatalom szemében. Ha az utcán sétált, már az is inzultálta a fennálló rendet” – írta róla Najmányi László.
Igazat írt. Provokálta a hatalmat a zenéjével, az előadásaival, amelyek valóságos performanszok voltak akkor, amikor egy ébredő generációnak még fogalma sem lehetett erről. „Piros nadrágban, fehér trikóban, tornacipőben ugráló bohóc, szalmahajú harlekinó, nyegle bajszú paprikajancsi, belvárosi Don Quijote” – írta róla Sebők János. Még élünk néhányan: a Kex-koncertekre a rajongók úgy jártak, mintha templomba mennének.
Elfeküdt néhány széken a hajdani ifiparkban - javították a hangosítást -, és szavalt, a táncdalfesztivál dalainak szövegeit szavalta, mi pedig megbolondultunk, ahogy kiforgatta nem csak a semmitmondó szövegeket, hanem az őket megteremtő közeget, a kort mindenestől.
Volt persze a show mellett zene is. Örök zene, A család, az Elszállt egy hajó a szélben, a Zöld sárga bizonyíték rá. A család polgári idillje, vagy József Attila Tiszta szívvel verse örök darab marad, messze meghaladja a performanszok polgárpukkasztó, elvtárshökkentő valóságát.
Zseni volt, nem bírt vele az a világ, amelybe bele akarták tuszkolni és ő sem bírt el a világgal, amelyben nem volt, mert nem lehetett helye. 1971-ben, a hatósági zaklatások miatt elhagyta az országot. Nyugat-Németroszágba ment, ahol Essenben grafikát tanult, majd a düsseldorfi Kunstakademie-n folytatott festészeti és szobrászati tanulmányokat. 1978-ban Berlinben telepedett le, és ettől kezdve sokkal inkább képzőművész volt, mint zenész, a nagyvilág is így ismerte meg őt.
Idehaza több kiállítása volt, 1996-ban a Dorottya Galériában, 2007-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, legutóbb 2019-ben a Paksi Képtárban. Azt tette, amit Pesten tett egy-egy rendőri verés után: leporolta a nadrágját, megvetően körbenézett és tovább lépett.
Január Herceg most elrepült a szélben. Mi meg töprenghetünk: milyenek lettünk volna, ha nem kavarja fel azt a szelet valamikor a rég elfeleledett hatvanas-hetvenes években.
