Igazságos és tisztességes társadalomra van szükség, ahol nem nélkülük, hanem velük döntenek, róluk – ez volt az alapgondolata annak az idősekről szóló nemzetközi konferenciának, amelyet a napokban tartott közösen az EURAG (Idősebb Generációk Európai Szövetsége), a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége. A résztvevők arról beszélgettek, hogyan és miért kell bevonni az időseket a döntéshozatalba. Mert amíg Észak-Európában a nyugdíjasok fontos szereplői egy-egy törvény megalkotásának, Magyarországon (és a Balkánon) lényegében a kutya sem kíváncsi a véleményükre.
Kiszorított érdekvédők
Magyarországon ugyanis ma nincs idősügyi érdekegyeztetés, panaszolta Talyigás Katalin szociológus, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának (Nyuszet) tagja. Ez annyit tesz, hogy nincs olyan formális rendszer, amelyik sok-sok ember véleményét tudná becsatornázni és artikuláltan a politikai döntéshozók tudomására hozni, miközben több mint kétmillió idős ember van, azaz a felnőtt társadalom negyedét az idősek adják (lásd: korfánkat).
Pedig nem volt ez mindig így. A baloldali kormányok idején, 1996-ben létrejött az Idősügyi Tanács, amelynek tagjai az országos hatáskörű idős civil szervezetek és az egyházak képviselői, különböző szakértők lettek, illetve valamennyi ágazat is képviseltette magát egy-egy döntést megelőzően. A tanács napirendjén voltak törvényjavaslatok, szociális jogszabályok, nyugdíjjal összefüggő témák. 2010-ben Orbán Viktor átalakította ezt a fórumot, az időseket képviselő szervezeteket kiseprűzte. Az új testület elnöke a miniszterelnök lett, a konzultációs fórum pedig egy központi kormányzat által kiválasztott személyekből álló tanácsadó testületté degradálódott.
Az üléseken eseti meghívottként sem szerepelnek az idősügyi szervezetek képviselői, miközben például a pénzügyminiszter, a miniszterelnök kabinetfőnöke, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő vezetője, a Magyar Államkincstár vezetője, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért vezetője tanácskozási joggal vehet részt.
A Nyuszet többször megpróbálta felvenni kormányzati testülettel a kapcsolatot, de a megkeresésre, javaslatokra senki nem reagált. Pedig lenne miről beszélni. A Nyuszet szerint a kormány 2010 után durván beavatkozott a nyugdíjrendszerbe, az intézkedések sok nyugdíjast hátrányosan érintettek, sokan ki is szorultak a rendszerből. Meredeken csökkent az ellátásokra fordított összeg és a bruttó nemzeti össztermék aránya: míg 2010-ben a nyugdíjkiadásokra ment – legalábbis a KSH szerint – a GDP 11,2 százaléka, addig ez az arány 2019-re 8,3 százalékra apadt. Az idősek relatív elszegényedése tömeges méreteket öltött: több mint félmillióan kevesebb ellátást kapnak a létminimumnál is.
Úgyhogy különösen visszás, hogy hivatalosan Talyigás Katalin sem ismeri az Idősek Tanácsának tagjait (akiket, mint szó volt róla, a miniszterelnök nevez ki), nem tudja, kik ülnek a tárgyalóasztalnál – pedig sürgető kérdésekben kellene egyeztetni velük. Beszélni kellene az elporló szociális biztonságról, az inflációról, hiszen a koronavírus-járvány nyomán elszabaduló árak nagyon súlyosan érintették az időseket. Ugyanilyen fontos téma lenne az egészségügyben kialakult helyzet, például a krónikus betegek ápolásának nehézségei, az otthonápolás kérdése, a kórházakban és idősotthonokban kacskaringózó várólisták ügye, vagy épp az időseket ellátó szakemberek helyzete. Azt, hogy ezekről nincs párbeszéd, nemcsak az idősek érzik meg, hanem fiatal családtagjaik is, akiknek gondoskodniuk kell szüleikről, nagyszüleikről.
A Nyuszet ugyan kidolgozott egy anyagot, aminek a lényege az Integrált Szociális és Egészségügyi Rendszer (ISZER) működtetése, de a kormány ezt is figyelmen kívül hagyta. Pedig, ha az abban leírtakat alkalmaznák, minden idős ember az állapotának megfelelő szolgáltatást kaphatna. A megoldásra több önkormányzat is nyitott, ide tartozik a fővárosi is. (Az említett konferenciának Karácsony Gergely főpolgármester is vendége volt és állította: miniszterelnökként újraindítaná a széles körű érdekegyeztetést. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban például a kormány és a munkáltatók, munkavállalók mellett az idősek képviselői is helyet kapnának.) Ennek ellenére Talyigás Katalin úgy látja, még az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek sem foglalkoznak olyan mélységben az időskérdéssel, ahogy azt a nyugdíjasok társadalmi súlya, jelenléte megkövetelné. A szociológus szerint az észak-európai példákat kellene követni, Dániában, Svédországban például mindennapos az idősügyi párbeszéd, így a róluk szóló döntések sem életidegenek. (Lásd: keretes írásunkat.)
Van, aki igényli az atyáskodást
Talyigás Katalin szerint itthon is sokan akarnak változást, de vannak, akiktől ez távol áll. Úgy fogalmazott: a legerősebben manipulált csoport az időseké. A paternalista – atyáskodó – szemlélet népszerű, hiszen az idősek többsége autoriter vezetéshez alkalmazkodott egész életében. Részben ez állhat annak hátterében, hogy sok nyugdíjas támogatja Orbán Viktort és kormányát. Amit egy erős vezető mond, azt csinálják, azt tartják helyesnek, igaznak – és ebben megingathatatlanok. A hatalomtól való félelem, a lojalitás, és az ehhez való igazodás irányítja a gondolkodásukat. Azért, hogy ezek az emberek minden oldalról megismerjék a tényeket, sok együttműködő szervezetre lenne szükség. Mint ahogy arra is, hogy javuljon a fiatalok és az idősek közötti viszony.
Amíg újra lesz érdemi egyeztetés, az idősek képviselői nem tétlenkednek. „Új világot építünk” mottóval készítettek egy idősügyi törvény megalkotásáról szóló háttéranyagot, amely szintén a nemzedékek közötti társadalmi konszenzusra hívja fel a figyelmet.
A Nyuszet hét tagszervezete által összeállított dokumentum szerint a társadalmi és demográfiai változások hatására új szükségletek és új keresletek jelennek meg, ezekre politikai, társadalmi, gazdasági és szolgáltatói szinten is reagálni kellene.
Az életminőség egyik legfontosabb fokmérője az egészségben eltöltött évek száma. Ez az érték Magyarországon 2005 óta a nőknél és a férfiaknál is jelentősen nőtt (lásd: táblázatunkat), 2012 óta viszont a növekedés megállni látszik. Az EU átlaga 2015-ben 63,3 év volt a nőknél, és 62,6 év a férfiaknál.
Fokozatos felzárkózást követően a magyar érték az EU-s átlagtól még mindig 3 évvel marad el. Idősebb korban a helyzet romlik: a 65 éves korban várható további egészséges életévek számát tekintve már 3,5 év Magyarország elmaradása.
A 65 évnél idősebb népesség aránya 1990 és 2017 között 13 százalékról 19-re növekedett, míg az előrejelzések szerint 2070-re eléri a 29 százalékot. A magyarországi idősek egészségi állapota, illetve az egészségi állapotuk szubjektív megítélése európai viszonylatban baljós képet mutat. A 65 év felettiek 18 százaléka rossznak, 10 százaléka pedig nagyon rossznak mondta egészségi állapotát, amelyben jelentős szerephez jut a mentális megbetegedések jelenléte. A súlyos depresszió valószínűsége a 80 év felettiek körében a legmagasabb. Az időskor egyik legsúlyosabb betegsége a demencia, Magyarországon becslések szerint 200-250 ezren szenvednek tőle.
A törvényjavaslat készítői szerint el kellene érni, hogy az időskorúak speciális szükségleteinek kielégítése megfelelő társadalmi-gazdasági figyelmet kapjon, hogy életminőségük javulhasson. Olyan idősbarát közpolitikát tartanak elfogadhatónak, amelyben hangsúlyos az idősek gondozása, egészségügyi ellátása, az életminőség fenntartása, a szolgáltatásokhoz és ellátásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentése.
