Az Európai Parlament papírjainak nincs nagy jelentőségük – mondta Gulyás Gergely az EP LMBTQI emberek jogairól szóló határozatáról. Hogy mekkora jelentőségük van valójában "a papíroknak", azt megtudhattuk Gulyás következő mondatából, amellyel miniszter a kedden bejelentett 1258 milliárd forintos állami kötvénykibocsátást indokolta: "a magyar állam finanszírozási biztonságát meg kell teremteni", mert 50 százalékos esély van arra, hogy sikerül megállapodni az Európai Bizottsággal a helyreállítási alapról. Ha nincs EU-pénz, marad a hitel.
Az EP és a Bizottság közti mind élesebb vitában, amely az Európai Bizottság és az Európai Parlament között a magyar (és a lengyel) ügyek miatt kitört, valójában a két testület és az EU jövőjéről szól, hogy mekkora súlya legyen a közvetlenül választott népképviseleti szervnek a Bizottsággal szemben. Most a Fidesz újabb frontot nyitott azzal, hogy Deutsch Tamás EP-képviselő Von der Leyen EB-elnöknek az unió helyzetéről szóló beszédére reagálva azt mondta: "az az erőszakos, törvénytelen és antidemokratikus fellépés, melynek jegyében az európai ideológiai fősodor a véleményét hatalmi erővel akarja rákényszeríteni a tagállamokra, szétveri az európai együttműködést, aláássa az Unió egységét". Von der Leyen az EP és az EB között evickélve várja a német őszt, a Merkelt váltó új korszakot. Közben Katarina Barley, az EP szocdem alelnöke a lényeget emlegeti Varsóról és Budapestről: „ha csak a párbeszédnél és a hídépítésnél maradunk, akkor nem történik semmi. Magyarországon már nincs demokrácia, az erodálódással az Unió alapjai kerülnek veszélybe.”
Amúgy ne irigyeljük Gulyás Gergelyt. Még kellő cinizmussal is nehéz, ha nem lehetetlen értelmet adni a kormányfő iránymutató látomásának: "létezik egy nyugat-európaitól különböző, közép-európai kulturális, szellemi és politikai entitás, de ez nem veszély, nem fenyegetés, hanem jótétemény az Unió, sőt Nyugat-Európa számára is". Lessük, hol a határ a magyar állam finanszírozási biztonsága és az európai viták szellemi esszenciája között.