Kaptam a minap egy levelet, amelynek írója arra figyelmeztet, hogy hamarosan szembe kell néznünk az apokalipszissel, és ha tehetjük, költözzünk Ausztráliába, Új-Zélandra, netán Izlandra, amelyek szigetmivoltuk miatt a többi országnál biztonságosabbak, s - idézet tőle - „könnyebb visszaverniük a migrációt”. Ráadásul a hőfok- és csapadékingadozás is relatíve stabil ezeken a helyeken, illetve ahhoz is elég nagyok, hogy energiával és élelemmel ellássák magukat, vagyis szerinte ideális célországok.
Arra az esetre, ha mégsem tudnánk felkerekedni és áttelepülni – lám, mindjárt ott lenne az első nehézség, hogy épp mi magunk lennénk azok a menekültek, akiktől ők sziget-mivoltuk miatt jobban meg tudnák védeni magukat –, a levélíró mellékelt egy listát arról, hogy milyen eszközökkel és anyagokkal tudunk berendezkedni a saját kis hátországunkban a túlélésre. Ezeket az ABC betűit követve jegyezte fel a listára, így aztán ember legyen a talpán, aki súlypontozni tud az álcaháló, a medvespray, a spirituszégő és a vécévödör között. Ha én éppen a túlélésre készülnék, nagyon szeretném tudni, mit vegyek meg azonnal a mi kis falusi boltunkban, és mire tudok várni napokat vagy heteket az internetes szállítással. Ráadásul a garázsban, kamrában, padláson felhalmozott, olykor még fel sem címkézett ládákban is minden bizonnyal találnék ezt-azt, amiért nem kellene boltba szaladgálnom.
Vegyük például a pergő furdancsot. Egyelőre azt sem tudom mi az, utána kell néznem, lehet, hogy ott van a kukoricakobzó mögött néhány centiméterre, csak még sosem azonosítottam pergő furdancsként. Van esély rá, hogy találok, hiszen a dédipapa kapája is megvan még, nem beszélve arról a tíz vég zsákvászonról, amit a nagymamám hagyott rám. Talán végre lesz értelme annak, hogy nem dobunk ki semmit. Pedálos gépek – generátor, daráló és fűrész - beszerzését is ajánlja a szerző, ezek közül darálónk van, ráadásul tényleg őskori, úgy vettük a használt piacon. Sajnos csak kukorica fér bele, de legalább puliszkát jó darabig ehetünk, már ha nem lopják el tőlünk más éhezők. Ajánl napelemet is, 10 wattosat legalább, itt is meg vagyunk lőve: mert a mi tetőnkön csak 5 wattos van, eddig ez is bőven elégnek bizonyult. Csak azt nem értem, hogy ha itt a világvége, ami minden bizonnyal magával sodorja az áramszolgáltatót is, akkor saját generátor híján mit kezdünk a napelemmel. Legfeljebb a verebeknek szolgálnak majd némi menedékül, már ha a világégés után megmaradnak a madarak.
Patkányfogót is ajánl, rugósat, tehát ha végképp összeomlik körülöttünk minden, akkor a puliszka mellé itt-ott némi hús is kerülhet, már ha lesz gusztusunk hozzá. A háziállatainkat vélhetően a krízis első napjaiban meg kell ölnünk, és degeszre enni magunkat a húsukból, ha ugyanis felhalmoznánk, akkor a fenti logika szerint mindjárt támadási felület leszünk. Nehéz dolog a világvége, és még nehezebb berendezkedni a túlélésre. Mert a legfontosabb kérdés nem az, hogy lesz-e nálunk aktív szén és GMO-mentes vetőmag, hanem az, hogy lesz-e kedvünk egyáltalán túlélni.