Jakob az észak-rajna-vesztfáliai Bochumban él és dolgozik, és szabadidejében drag queenként lép fel. (Így nevezik azokat a férfiakat, akik nőnek öltöznek és úgy is viselkednek, többségük meleg vagy transznemű.) A 24 éves fiatalember muszlim, és gyakran szembesül konfliktusokkal vallási közösségében vagy saját hitében. A bochumi egyetemen tanul, ha végez, szociális munkás végzettsége lesz, a fellépései mellett a közösségi oldalakon és az utcán is küzd azért, hogy a környezete elfogadja.
,,Próbálok hidat építeni az LMBTQ és az iszlám vallás között, mert nagyon bánt, hogy sokan megbélyegzik a homoszexuálisokat, azt mondják, ők nem is lehetnek vallásosak" – nyilatkozta Jakob a német RTL televíziónak. ,,Ez homofóbia, ami sajnos a diszkriminációval együtt még mindig hozzátartozik a mindennapokhoz, pedig a XXI. században ennél már előrébb kellene tartanunk."
Jakob hamar észrevette, hogy más, mint a többiek, tizenévesen női ruhákban érezte jól magát és a fiúkhoz vonzódott. Serdülőkorában nyilvánvaló lett számára, hogy homoszexuális. Jakob nagyon vallásos muszlim családban nőtt fel, ahol ő volt a legkisebb gyermek.
Ismerős buktatta le
„Nagyon nehezen tudtam feldolgozni a másságom, a családom is korán megérezte ezt, rengeteget hallottam a szüleimtől, testvéreimtől, hogy ne viselkedjek úgy, mint egy lány, mert az helytelen. Egy fiú legyen mindig férfias, sugározzon erőt, azt mondták, hogy legyek bátor harcos, ne pedig gyenge kislány. El kellett rejtenem a női ruháimat, csak akkor vehettem fel, ha senki sem volt otthon, szörnyű volt ez a bujkálásos időszak. Titokban sminkeltem magam, ha erre gondolok, nem is értem, hogyan tudtam ezt megúszni otthon lebukás nélkül.”
Másfél évvel ezelőtt egy ismerőstől tudta meg a család, hogy Jakob homoszexuális és transzvesztitas howkban szerepel.
„Édesanyám kiborult, sírt, a többi családtag egoistának, önzőnek nevezett, mindenki azt mondta, hogy amit csinálok, az nem helyes. Volt olyan, aki azt javasolta, vegyek részt egy terápián, az majd segít és meggyógyulok. A legjobban az fájt, amikor anyukám azt mondta, hogy félrecsúszott az életem, és nem akar látni addig, amíg nem leszek normális és nem alapítok ugyanúgy családot, ahogy a testvéreim tették. Megbánta, hogy megszült. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit csináljak, öljem meg magam, akkor azt válaszolta, igen, lehet, ez lenne a legjobb megoldás. Ez nagyon szíven ütött, én is sírtam, utólag elnézést kért ezért a mondatáért, de a lelkemben ez mély nyomot hagyott. Egyetlen lehetőséget láttam ezek után, minél előbb elköltözni otthonról és a saját lábamon megállni.”
Hitet adtak a travishow-k
Mai napig feszült a viszonya a családdal, ha látni akarja a rokonait, csak férfinak öltözve látogathatja meg őket. A fellépések a travishow-kban és LMBTQ-rendezvényeken azonban visszaadták az önbizalmát.
„A fellépések rengeteg önbizalmat adtak, a közönség elfogadott, szeretett, elkezdtem jól keresni, de ez volt a legkevésbé fontos. Az itt szerzett magabiztosságom nagyon sokat segített a mindennapi életben. Egyre bátrabban vettem fel olyan női ruhákat, amikben kényelmesen éreztem magam.”
Jakob úgy gondolta, másságát nem csupán az utcán, hanem a közösségi felületeken is felvállalja. Az Instagram oldalán hamar több mint harmincezer követője lett. A pozitív visszajelzések mellett azonban naponta kap negatív megjegyzéseket és fenyegetéseket is. „Allah szerint a homoszexuálisokat meg kell kövezni. Szégyellem, hogy muszlim vagyok, ez hányinger. Fogalmad sincs arról, mit jelent ebbe a közösségbe tartozni. Nincs semmi keresnivalód itt, homoszexuálisnak lenni a muszlim közösségben akkora sértés, mintha disznóhússal kínálnál meg minket.”
A kamerák előtt is megfenyegették
Jakob saját youtube-csatornájára olyan videókat töltött fel, melyekben az emberek reakciója is látható és hallható, amikor női ruhában kiment az utcára. „Egy férfi ne öltözzön nőnek, a nemünket Allahtól kaptuk, ezt nem változtathatjuk meg önkényesen" – hangzott el az egyik videóban, amire Jakob így reagált: ,,az ókori Egyiptomban a férfiak is sminkelték magukat.” „Ez akkor lehet, hogy így volt, de most más világot élünk” – jött a válasz.
,,Azt nem értik meg sokan, hogy nem akarok nő lenni, nem is akarok úgy kinézni, a dragqueen öltözék egy jelmez, amit szeretek. Ebben szerepelni olyan, mintha színész lennék. A színészeket sem bántja senki azért, mert egy filmben vagy darabban eljátsszák mondjuk a gonoszt, de azért sem, ha egy férfi színész nőnek öltözik a darab kedvéért vagy fordítva.”
„Ön lejáratja a muszlimokat, fejezze be ezt a bohóckodást!" – hangzott el egy másik felvételen. ,,A muszlimok nem így néznek ki.” „A vallásnak, a hitnek nincs külseje, kinézete – válaszolt Jakob. ,,Mondja meg nekem, hogy néz ki egy muszlim!” „Normális ruhát vesz fel, nem öltözik úgy, mint ön. A muszlim vallás megtiltja a homoszexualitást.” „Sosem mondtam azt, hogy minden muszlim homoszexuális, én vagyok az. A vallás nem a homoszexualitást tiltja, hanem emberek megkülönböztetését, ezt kellene végre megérteni.”
A németek elfogadóbbak
Az RTL kérésére Jakob drag queennek öltözve Bochum belvárosában két táblát tartott a kezében. Az egyikre azt írta fel, hogy „muszlim vagyok”, a másikra pedig, hogy „homoszexuális vagyok”.
„Nagyon bátornak tartom ezért a kiállásért és becsülöm érte, hívő keresztény vagyok, én sem szeretném, ha ezért üldöznének, vagy bármilyen hátrányos megkülönböztetés érne. Mindenkit békén kell hagyni, aki betartja a törvényeket” – reagált az egyik járókelő.
„Bárki lehet bármi, rocker, punk, teljesen mindegy, a lényeg, hogy érezze jól magát a bőrében” – hangzott egy másik vélemény.
Másként vélekedett egy Bochumban tanuló orosz egyetemista: „sosem akarnám, hogy a gyermekem homoszexuális legyen. A hazám tele van homoszexuálisokkal, leszbikkel, hiába küzd ellenük a kormány, túl sokan vannak. Viszont, ha feltűnő ruhában kimennek az utcára, pár percen belül megverik őket, és én ezt tartom helyesnek, másból nem értenek.”
„Nincs olyan nap, hogy ne sértegetnének, többször láttam olyat, hogy travi művészeket megvertek Bécsben, Kölnben, de valószínűleg sok más városban is megtörténik ez. Bár a német törvények szerint egyenlők a jogaink, a hétköznapokban naponta élünk át megalázó helyzeteket, sokkal többet bántanak minket, mint a heteroszexuálisokat.”
